Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája

Amennyiben az egyes mellékfolyók vízszállítása között jelentős eltérés van, úgy célravezető az egyes vízállások súlyozása a szelvényhez tartozó és az alsó szelvényhez tartozó teljes vízgyűjtő terület hányadosával.

Többváltozós mércekapcsolati összefüggések, ill. egyéb módszerek alapján az előrejelzések csak a fontosabb szelvényekre készülnek. Valamely szelvényben észlelt, vagy előrejelzett vízszintek más szelvényekre való átvitelére a mércekapcsolati összefüggés szolgál. Tudatában kell lennünk, hogy az előrejelzések pontosságát semmiben sem fokozza az, ha köztes vízmércék előrejelzett adatait is bevonjuk az alsóbb szelvény kívánt adatának előrejelzésébe. Az előrejelzési láncolat a Markov-folyamat törvényeinek értelmében egyre inkább válik „feledékennyé”, ami annyit jelent, hogy a folyón való lefelé haladás során a vízjárás egyre inkább „elfelejti”, hogy mi történt a felső szakaszon. A román—bolgár Dunán pl. aligha és csak kismértékben érződik meg az, hogy milyen egyedi árhullámok futottak ösz- sze az osztrák Dunán, vagy méginkább a Tiszán.

Az árhullámok előrejelzésére kidolgozott segédletek alkalmasak tehát arra, hogy egyes felsőbb vízmércéken ismert tetőzési vízállásértékek és a bekövetkezés időpontjának ismeretében bizonyos pontosságon belül meghatározzák az alsóbb vízmércéken a tetőzés vízállásának várható értékeit és bekövetkezési időpontját. A segédletek használatához szükséges információk az előrejelzési központokba (OVH, VITUKI, illetékes VÍZIG) futnak össze és a megfelelő értékelést is ezekben a központokban végzik. Célszerűnek tartjuk, ha a központokban végzett és kiadott segédletek szerinti értékelés kellőképpen indokolja a megtett előrejelzést. Ez annyit jelent, hogy a közleménynek tartalmaznia kell, hogy a kapott információk alapján az értékelők milyen előrejelzési alapfeltételeket vettek figyelembe, milyeneket hanyagoltak el, és milyen további alapfeltételek bekövetkezésére számítanak elégséges alappal.

Amint az árvízi előrejelzések leírt módszereiről láthatjuk, a történeti fejlődés meglehetősen jól követte azt a formát, amely — mint a tudomány sok más területén is — a determinisztikus szemlélet megjelenésében, tökéletesedésében, a tökéletesítés érdekében egyre erőteljesebb, de egyre hatástalanabb további lépésekben, majd a determinisztikus szemlélet felismert korlátái miatt a valószínűségi szemlélet térhódításában nyilvánult meg. Kezdetben ugyan a valószínűségi szemlélet is determinisztikus formába szerette volna öltöztetni végeredményeit, és csak a legújabban vannak elterjedőben a valószínűségi szemléletnek átfogó és a jelenségek természetét helyesen leíró értelmezés módjai.

Nem mondhatjuk, hogy a sok fáradsággal, és gyakran nagy szakmai hozzáértéssel és körültekintéssel elkészített, mércekapcsolati összefüggéseket hasznosító segédleteknek ne lehetne még ma is és a jövőben is jó hasznát venni. A számítógépek korában azonban újra a képletszerű kapcsolatok használata lesz gyümölcsöző. Elvileg nem jelent problémát sem az árvízi adatoknak gépre vitele abból a célból, hogy az egyenletek együtthatóit, azok várható értékét és szórását meghatározzuk, és még könnyebb a kész alapegyenletekbe helyettesítve, az esetenkénti tényleges előrejelzést elvégeztetni a számítógéppel.

3*

35