Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

B) Folyószabályozás - I. Folyóink morfológiai és hidrológiai jellemzése

Tervezéshez ugyanis a szomszédos inflexiókra jellemző távolságokra lenne szükség, ezek pedig nem szükségszerűen azonosak A/2-vel. Kétségtelen, hogy a B meander szélesség a nagy vízi szabályozás igen fontos jellemzője, amit pl. töltések távolságának mérlegelésénél feltétlenül figyelembe kell venni. Közép vízi szabályozásánál azonban további jellemzők bevonása is szükséges.

A folyószabályozási tervezés első ütemében szükség van az ívviszonyok közelítő jellemzésére. Ez általában legegyszerűbben körívek segítségével oldható meg. A kör paraméterei egyértelműen definiálhatók és viszonylag könnyen mérhetők. Az utóbbi évek morfológiai vizsgálatainál általunk alkalmazott és meghatározott paraméterek a következők (B. 9. ábra).

— a kanyarok ívhossza a középvonalon mérve inflexiótól inflexióig (L; általában azonos az fkm-szelvényezéssel),

— a kanyarok amplitúdója (A; a folyó középvonalának a húrtól mért legnagyobb merőleges távolsága),

— a kanyarok húrhossza (H; a két inflexiós pont között mért egyenes távolság),

— a kanyarulati sugár (R; az inflexiókban a középvonalra illeszthető belső kör sugara),

— a kanyarulatok középponti szöge (fok; a szerkesztett R kanyarulati sugarak által bezárt szög).

Az így meghatározott paramétereknél a természetes állapothoz képest alkalmazott elhanyagolások és közelítések legfőbb jellemzője, hogy

— a kanyarokat a szomszédos inflexiók között egyetlen körívvel helyettesítik, amelyek az előző paraméterekhez képest egy fél meandert jellemeznek,

— a kanyarok fejlettségét a középvonalon mért ívhossz és az inflexiók között mért egyenes távolság aránya, valamint a kanyar maximális kitérése jellemzi,

B—9. ábra

Kanyarok paramétereinek értelmezése

301