Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

B) Folyószabályozás - I. Folyóink morfológiai és hidrológiai jellemzése

szonylag könnyebben hozzáférhetők voltak. Hátrányuk, hogy kb. 20 éves állapotot tükröznek.

Az áttekintő helyszínrajz csak síkrajzi elemeket tartalmazzon. A topográfiai elemek közül a helyszínrajzon ábrázolni kell

— a vízgyűjtő határát és a részvízgyűjtőket, a szükséges, vagy lehetséges részletességgel. Az elhatárolás történhet az állami alaptérképek alapján, vagy átvehető a Hidrológiai Atlaszból;

— a vízhálózatot. Mivel az áttekintő lapon csak tájékoztató, vonalas ábrázolásról van szó, az alaptérkép kiadása utáni változásoknak különösebb jelentősége nincs. Nagyobb változásokat (átmetszések, átvezetések, stb.) azonban helyesbíthetünk,

— a töltésezett szakaszokat és — ha lehetséges — az ártér határát,

— a nagyobb műtárgyakat (hidak, duzzasztóművek, tározók, stb.),

— a vízgyűjtő fedettségét. Legalább a nagyobb erdőfoltokat és a mezőgazdasági művelésű területeket kell határolni,

— a fontosabb helységeket és az észlelőállomásokat (csapadék, vízállás, vízhozam, stb.).

Az áttekintő helyszínrajz alapján:

— meghatározható (vagy a meglevő adatok alapján megadható) a vízgyűjtő terület(ek) kiterjedése (km2). A Hidrológiai Atlasz-sorozat a vízgyűjtő területeket a lehetséges részletességgel feldolgozta, az adatok onnan is átvehetők. Figyelembe kell azonban venni, hogy az azóta felmért és a Vízrajzi Atlaszokban közreadott folyók hossza megváltozott, így változott a mellékfolyók torkolatának szelvényezése is. Több helyen történtek átvezetések, stb. (pl. a Hernád-vízgyűjtőn a Garadna-patakot bevezették közvetlenül a Hermádba), így megváltozott a vízgyűjtő területek megoszlása is. Az adatok alapján a vízgyűjtő felépítése a B. 1. ábra szerint szemléltethető.

— jellemezni kell a vízgyűjtő terület(ek) alakját. Többféle paraméter használatos, ezek közül legegyszerűbb a vízgyűjtő hossztengelyében mért hosszának és legnagyobb (vagy átlagos) szélességének hányadosa. Minél nagyobb a hányados, annál kedvezőbb a vízgyűjtő alakja az árvízlevonulás szempontjából. Így például ez a hányados a Rába teljes vízgyűjtőjére 2,2, a Marcaléra 1,9, a Sajóéra 0,9, a Bodváéra 2,0;

A fentieken kívül jellemezni kell

— a vízgyűjtő terület esésviszonyait. Az esésviszonyok jellemzésének egyik lehetséges módját a B. 2. ábra mutatja, ahol a magassági adatok a partok átlagos magasságára vonatkoznak. Az ábra az összegyülekezési, árvízlevonulási viszonyokat jól érzékelteti. A szerkesztéshez szükséges adatok elsősorban a Vízrajzi Atlaszokban, Hidrológiai Atlaszokban találhatók;

— a vízgyűjtő terület domborzati viszonyait. Célszerű legalább a magashegység, középhegység, domb- és síkvidék százalékos megoszlását megadni a vízgyűjtőn.

— a vízgyűjtő terület fedettségét. Meg kell adni legalább az erdő- és mezőgazdasági területek százalékos megoszlását.

— a vízgyűjtő talajtani viszonyait. Ennek két vonatkozásban van jelentősége. A vízgyűjtő talaja a lefolyási viszonyokat és a hordalékképzést

19

289