Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája
időszak időjárása. E szempontból a Kárpát-medencét jellemző tulajdonságokat kell megvizsgálni. A téli évszak időjárásának legjellemzőbb vonásai a fényszegénység, a hideg, a gazdag felhőzet, a gyakori ködképződés, az esőzések és a havazások változása és a sűrű egymásutánban fellépő frontátvonulások, azaz időváltozások. Kivételesen hideg teleken a csapadék majdnem kizárólag hó alakjában hullik le. Átlagos időjárású teleken azonban ez nem így van. Ezeken a teleken esőket is és havazásokat is kapunk, és ezek szabálytalan módon váltogatják egymást. Amikor ugyanis a felhőktől a föld felszínéig terjedő légoszlop minden egyes részében fagypont alatti hőmérséklet uralkodik, az esőképződés lehetetlen, a csapadék tehát hó alakjában hullik le. Ha viszont az említett légoszlopban csak egyetlen olyan réteg is van, amelyben fagypont feletti a hőmérséklet, akkor a havazás válik lehetetlenné, ilyenkor eső, vagy ónoseső hullik. A téli frontátvonulások, időváltozások majdnem minden alkalommal csapadékhullással járnak együtt. Ün. melegfrontok érkezésekor a csapadék rendszerint havazással kezdődik, de azután átmegy havas esőbe, később pedig közönséges esőbe. A hidegfrontok csapadéka általában hó, mégpedig olyan havazás, amely száraz porhóból áll, ezért jó alkalmat ad hótorlaszok felépülésére. Télen — akárcsak az esztendő többi részében — a frontátvonulások túlnyomó többsége nyugati irányból — (beleértve a délnyugati és az északnyugati irányt is) érkezik Közép-Európába. A csapadékot először a Dunántúl kapja és csak később éri el a Duna—Tisza közét, majd a Tiszántúlt és az Északkeleti-Kárpátokat, sőt az is gyakran megtörténik, hogy a csapadékképződés a front továbbhaladása közben fokozatosan gyengül, pl. a Tiszántúl már egyáltalában nem is kap belőle. Ebből következik, hogy a téli nagy hófúvások elsősorban az ország nyugati megyéit fenyegetik, és ott is a hegyesebb területeket. A legrosszabb téli időszakok olykor köszöntének ránk, amikor több időjárási frontból álló frontrendszer érkezik hozzánk, nem nyugat felől, hanem a Földközi-tenger irányából. Ez, szerencsére, két-három alkalommal fordul elő egy téli időszakban. Ilyenkor az ország egész területe bőséges csapadékot kap nagyrészt havazás alakjában. Az egész téli csapadékmeny- nyiség legalább felét ezek a földközi-tengeri frontok szolgáltatják. A földközi-tengeri levegő gyors előrenyomulása hirtelen olvadást okozhat az ország egész területén, valamint azokon a hegyeken is, amelyek lefolyó vizei a Tiszát és mellékfolyóit táplálják. Ezért a földközi-tengeri frontok még a téli időszakban is árvízveszélyt idézhetnek elő a Tisza vízrendszerében (mint pl. 1915—16 és 1947—48 fordulóján). Amikor nyugat felől, vagy dél felől gyors egymásutánban érkeznek hozzánk a frontok, akkor a téli időjárás enyhe, de a csapadékhullás gyakori. Vannak azonban olyan telek is, vagy az egyes teleknek olyan időszakai, amelyekben csak kevés front érkezik, ezért e frontok nem mérsékelhetik a hideg kialakulását. Ezeket a kemény teleket erős hideg és szárazság jellemzi. Magyarországon 1969 óta hosszú éveken át megszakítás nélkül enyhe telek jártak. Ezek alatt az évek alatt hó is alig esett. 23
