Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája
A Duna második és méretére nézve nagyobb árvize nyáron szokott jelentkezni, rendszerint júliusban vagy augusztusban, kivételesen már júniusban vagy szeptember elején. Ekkor a bőséges nyári esőkhöz az Alpok hava is jelentékeny vízmennyiséggel járul és főként az Inn, a Traun és az Enns folyók szokták a Dunát magasra duzzasztani. Így történt ez 1899-ben, 1954-ben és 1965-ben. A jeges árvízre a legutolsó emlékezetes példa a Dunán 1956-ban volt. Az Inn folyó nemcsak a Duna nagyvizeiben, hanem kisvizeiben is meghatározó jellegű. A legkisebb vizek általában télen állnak elő, amikor a csapadék is minimális és a hideg gátolja az olvadást. Nyáron, szárazság idején a jégárak bőven táplálják a vizeket, és ezt inkább csak az őszi hideg kezdi apasztani. De az őszi minimum sohasem olyan kicsi, mint a téli. A magyar Duna Rajkától Mohácsig nagyjából az osztrák Duna vízjárását mutatja. A Dráváig befolyó hazai folyók nem olyan jelentősek, hogy az osztrák Duna vízjárását meg tudnák változtatni. Ezért a hazai szakaszon is megtaláljuk a már említett árvíz-típust: a tavaszit és a nyárit. A tavaszi árvizek nálunk is rendszerint kisebbek a nyárinál és a vízszintet inkább csak a jégtorlódások emelhetik magasabbra. A magyar szakaszon a jégtorlódás gyakoribb és veszedelmesebb, mint följebb. Egyrészt ugyanis nálunk a hideg hamarabb beköszönthet, mint nyugatabbra, és nálunk már beállhat a folyó akkor, amidőn felülről egyre több és több jég érkezik és halmozódik fel a már álló jégkéregre. Másrészt, az enyhe idő és az olvadás az osztrák Dunán hamarabb is beköszönthet, mint Magyarországon és a felső vidék jege előbb indulhat el, mint az alsóé, úgy, hogy a felülről jövő jégtáblák rázúdúlhatnak az álló jégkéregre és így veszedelmes torlódásokat okozhatnak. Előfordulhat az az eset is, hogy a jég elvonulása után indul meg az olvadás, amely több kisebb árhullám egymásutánjából áll. Míg az osztrák Dunán a hóolvadás árhulláma nem jelentékeny, addig a magyar Dunán egyszer-kétszer már volt említendő eset. Az év második, nagyobb árvize a magyar Dunán is nyáron jelentkezik. Ez a nyári árvíz azonban Magyarországon némileg átalakul, mert a Kárpát-medence folyói — a tavaszi hóolvadás árhullámát nem tekintve — nem akkor áradnak, amidőn a Duna felülről a legnagyobb árvizét hozza. így az Ausztria felől jövő árvíz Magyarországon már nem kap olyan víztöbbletet, amely megnövelné vagy jelentőségében megtartaná, így az lefelé haladtában fokozatosan ellapul. Az Alpok folyói és a Kárpátok folyói nem áradnak azonos meteorológiai jelenség következtében, így a kialakult dunai árhullám ellapulására Magyarország területén általában számíthatunk. A magyar Duna egyébként is egyre nyugodtabb vízjárásúvá válik, főként az alföldi területeken. Míg Pozsonynál az 1954. évi árvíz valamivel több, mint 10 000 m3/s vízhozamot szállított, addig ez a vízhozam Budapestnél 8000 m3/s-ra, Mohácsnál pedig 6900 m3/s-ra csökkent (A—II. táblázat). Hazánkon kívüli torkolatú, de bizonyos mértékig még a magyar Dunára visszaható hatású folyó a Dráva, és a Duna—Tisza-kölcsönhatás vonatkozásában említhető a Duna legnagyobb hazai mellékfolyója a Tisza. A Tisza két nevezetes árvizet is hoz a Dunába: tavasszal a hóolvadás árvizét és júniusban a nyári esőzések árvizét. A Tisza tavaszi árvize rendsze18
