Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere

Ármentesítési munkáit a múlt század 20-as évétől a 80-as évek közepéig, a Körös—Tisza—Marosi Ármentesítő Társulat megalakulásáig tizenöt önálló érdekeltség — község, társulat és uradalom — kezdeményezte és végezte. Békés a múlt század 40-es, Mezőberény a 30-as, Köröstarcsa a 30-as, a békési, mezőberényi és a Köröstarcsai határban a 40—50-es, Gyoma a 40-es az Endrőd—Túri Társulat a 70-es, a Halásztelki Társulat a 40-es, Szarvas és Békésszentandrástól délre az akkor még élő hármas-körösi nagy kanyar déli oldalán a Kákafoki Társulat a 40-es, Kunszentmárton az 50-es, Szentes a 40-es, a Bökény—Mindszenti Tiszaszabályozó Társulat a 40-es, a Mindszent—Apátfalvi Társulat a 40-es, a Maros mentén Apátfalva, Ma- gyarcsanád és Nagylak már a 20-as években, a Sámson-Apátfalvi-csiatorna torkolati szakaszának két partján a Maros-duzzasztás határáig pedig a Szárazéri Ármentesítő Társulat a 80-as években építette ki töltéseit. Az árteret védő töltések hossza a két Körös, majd a Tisza és Maros mentén Nagylak K-i határáig az 1855-ös árvíznél 174 km, az 1876-osnál 210 km, 1881- ben 232 km, 1888-ban 242 km volt.

Az 1881-es NV-nél a töltések 3—4 m széles koronája 0—0,5 m-rel volt az árvíz szintje felett, rézsűjük a Körösök mentén 1 : 3—1 : 2-es, a Tisza és Maros mentén Apátfalváig 1 : 4—1 : 2-es volt. Bökény alatt a Körös, és Tisza mentén NV alatt 2 m-re, a Maros mentén NV alatt 3 m-re 4 m, illetve 3 m-es koronájú padkával volt erősítve. Jelentősen magasították és erősítették azokat az 1881-es NV után. A Körösök, Tisza és Maros alsó szakaszán az 1881-es NV-hez, a Maros felső szakaszán az 1877-es NV-hez 1,5 m-es magassági biztonságot, a Kettős-Körös mentén 4—5 m-es, a Hármas- Körös, Tisza és Maros mentén 5—6 m-es koronát, NV alatt 1,5 m-re, a Hármas-Körös, Tisza és Maros mentén 4—5 m-es koronájú padkát építettek ki.

Az 1880—90-es években a Kettős-Körös és Hármas-Körös átvágásainak rendezése, a hullámtereknek a Kettős-Körös mentén 300 m-re, a Hármas-Körös mentén 600 m-re való szélesítése, a korábbi töltések jó részének elbontása, vagy újjáépítése során a töltések vonalazása s azok hossza a két Körös mentén jelentősen módosult. A Körös—Tisza—Marosi Ármentesítő Társulat által Békés—Apátfalva között átvett 222 km töltés 196 km- re és ezzel a Kettős-, Hármas-Körös, valamint a Tisza és a Maros menti töltésvonal Békés—Nagylak keleti határa közötti 242 km-ről 216 km-re redukálódott, amiből 196 km-t a Körös—Tisza—Marosi Társulat és ennek folytatásában 20 km-t Apátfalva, Magyarcsanád és Nagylak építette ki. Ez utóbbit osztja meg az Apátfalva alatt betorkolló főcsatorna kétoldali töltése.

Az egész vonalon erősítették és magasították a töltések szelvényeit az 1895-ös, majd századunkban az 1919-es, a Maros mentén az 1932-es NV- ket követően is.

Az 1895-ös NV utáni fejlesztés az 1,5 m-es magassági biztonság kiépítése mellett inkább a padkák fejlesztésére szorítkozott. 4 m-es koronájú padkákat az NV szintjéig emelték, magasabb töltéseknél NV alatt 2,50 rare második padkát építettek. Végül a 20—30-as években az 1919-es NV- hez építették ki az 1,5 m-es, a Maros mentén újabb magasítással az 1932-es- hez az 1,5—1,2 m magassági biztonságot, a Kettős-Körös mentén 4 m-es, a Hármas-Körös mentén 6 m-es, a Tisza mentén 6—5 m-es, a Maros mentén

159