Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
Az ártér három öblözetének területe 1376,0 km2, ármentesített terület 1104,9 km2, ártéri sziget 271,1 km2: a Nagy-Sárréti öblözet a Kösely, Hor- tobágy-balpart, Hortobágy—Berettyó-főcsatoma-balpart, Hármas-, Sebes- Körös, majd a Berettyó- és Kálló-csatorna jobb partja között helyezkedik el. Ártere 1216,0 km2, ármentesített 1006,4 km2, ártéri sziget 209,6 km2; a Berettyóújfalui öblözet, a Kálló-csatorna bal partja, Berettyó jobb partja és az Ér-jobbpart között van. Ártere 143,4 km2, ármentesített terület 86,2 km2, ártéri sziget 57,2 km2; az Ermelléki öblözet az Ér-balpart, Berettyó- jobbpart között van, ártere 16,6 km2, ármentesített terület 12,3 km2, ártéri sziget 4,3 km2. Az öblözet és védvonala Románia területén folytatódik. A terület árvízi elöntéseinek nagyságát nem ismerjük. Nyilvánvaló azonban, hogy a Szeghalmi-csatorna 1860-as években történt megépítése előtt a Berettyó-, a Káli ó-torkolat és a Hortobágy—Berettyó 1890-es években történt rendezése előtt a Nyíri külvizek és a Hortobágy belvizei borították a területet, főleg a 460 km2-t kitevő Nagy-Sárrét nagy részét. A töltések kiépítése után a Berettyó-jobbparti töltésen 1871-ben 7 db, 1876-ban 1 db, 1879-ben 4 db, 1881-ben a két parton 14 db és 1888-ban 5 db gátszakadás és két árvíznél, az 1872-es és 1879-esnél átömlések is voltak. Az 1881-es gátszakadásból megmerült Berettyóújfalu egy része és a Sárrét nagy része. A bal parton 1871-ben 2 db, 1876-ban 4 db, 1879-ben 1 db, 1888-ban 2 db gátszakadás volt. 1888-at követően gátszakadás csak az 1966-os jeges árvíznél volt a bal parton, ahol 35 km2 területet öntött el a víz. 1.25 A Berettyó és Körösvidék ármentesítésének fejlődése Az Erdélyi-medencét Ny-ról határoló hegységek Ny-i, a Zaránd és Erdélyi Érchegység É-i oldalán, illetőleg völgyeiben s a hegyek talpvonala előtt az Alföldön elhelyezkedő Berettyó—Körösvidék folyóinak árvíztermelő hegy- és dombvidéki vízgyűjtője határunkon túl Románia területén van. — A Fehér-Körös 4275 km2-es vízgyűjtőjének 93%-a, — a Fekete-Körös 4645 km2-es vízgyűjtőjének 97%-a, — a Sebes-Körös és Berettyó 9119 km2-es vízgyűjtőjének 65°/0-a, — a Sebes-Körös és Kettős-Körös 19 505 km2 vízgyűjtőjének 75%-a, van a határon túl, ahol annak 80%-a hegy- és dombvidéki. (A Hármas-Körös 19 500 km2-rel induló vízgyűjtője torkolatáig 8037 km2 síkvidéki vízgyűjtővel 27 537 km2-re növekedik.) A vidék alföldi területeinek ármentesítése volt hazánkban az első, amelynél a mederrendezések és azokhoz szorosan kapcsolódó töltésépítési munkák már részletes magassági adatokat is tartalmazó felvétel — Huszár Mátyás által a múlt század 20-as éveinek végén készített felvétel és javaslat — alapján indultak, majd az 50-es évek közepétől Bodoki Károly tervei, a 70-es évek végétől pedig a Kettős- és Hármas-Körösön a Gyulai Folyammérnöki Hivatal módosításai alapján folytak, jó részüknek a 90-es évek második felében történt befejezéséig. A javaslat és tervek fő célkitűzése a Körösök árvizei leérkezésének meggyorsítása úgy, hogy azok a 150
