Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
nél. Az átvágásokkal egyidőben Szalárd alatt Szeghalomig a két oldalon 167 km — helyenként egy-egy rövidebb magasparttal — megszakított töltés épült. A töltéseket a 80-as években Szeghalom alatt 5—5 km-rel meghosszabbították és bekötötték az időközben megépített Sebes-Körös-jobbparti töltésbe. A töltések egymástól való távolsága 120 m. Az öblözetet védő jobb parti töltésekből ma 74,2 km magyar területen, 13,2 km töltés 60 km2 védett ártérrel Románia területén van. A töltéseket kezdetben az 1855-ös NV-hez 78 cm-es magassági biztonsággal 2,40 m-es koronával, 1 : 3—1 : 1,5 rézsűkkel építették. Az 1881. évi árvíz után magasították, erősítették, az NV fölé 1 m-es magassági biztonságot építettek ki, 3 m-es koronával, 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel. Űjabb magasítást és erősítést kapott az alsó szakasz töltése a század végén. Az 1895-ös NV-hez Szeghalom előtt 1,5 m-es magassági biztonságot, 5 m-es koronát, a Kálló-torkolatig 1,2 m-es magassági biztonságot, 4 m-es koronát építettek ki 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel. A középső és felső szakaszon a töltés változatlan maradt. Végül a minden korábbi árvizet jelentősen meghaladó 1919-es NV után a 20-as évek második felében az alsó 19 km-es szakaszon 1,50 m-es magassági biztonságot, felette 8 km-en 1,50—1,20-as, afölött pedig 1,20 m-es magassági biztonságot építettek ki 4 m-es koronával, 1 : 3— 1 : 1,5 rézsűkkel. Az ekkor elmaradt magasparti bekötéseket az 50-es 60- as években küszöbölték ki, illetőleg pótolták. A múlt század utolsó évtizedében rendezték a Nyírség déli lejtőinek vizeit és azokkal a Nagysárrétbe vezető Kálló torkolati szakaszát. A Kállót 9,5 km hosszon visszatöltésezték, a töltéseket a Berettyó NV-hez 1,0 m-es biztonsággal, 4 m-es koronával, a Kálló jobb partján 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel, bal partján — ahol a töltés egyben Berettyó-jobbparti töltés is — mindkét oldali 1 : 3-as rézsűket építettek. Az 1919-es árvizet követően sap- kázással 1,3 m-es magassági biztonságot, 4 m-es koronát alakítottak ki, majd a 70-es években — a Körösladányi Vízlépcső megépítésekor — a visz- szatöltésezést meghosszabbították és bekötötték a Keleti-főcsatorna alsó betorkollása alatt a bakonyszeg—bihartordai útba. A Románia területéről érkező Érnek még a múlt század közepe táján részben rendezett alsó szakaszát századunk első évtizedében újra rendezték. Torkolati részét 6 km hosszon visszatöltésezték. A töltéseket — melyek egymástól való távolsága 50 m — az 1919-es árvíz után a határig — 8,9 km-re — meghosszabbították s az NV-hez 1,4 m-es magassági biztonságot, 2—3 m-es koronát, 1 : 2—1 : 1,5-ös rézsűket építettek ki. A Berettyó-jobbparti töltésnek folytatásában a terület délről határoló Sebes-Körös alsó és ehhez csatlakozva a Hármas-Körös Hortobágy—Be- rettyó-torkolatáig terjedő szakaszának jobb parti (13,9 +28,6 km) töltését a Berettyó Körös-szabályozó Társulat ivánfenéki osztályából alakult társulat építette ki a szakasz átvágásainak rendezése, bővítése után a 80-as években. A társulat az érdekeltektől nagyobbára a kanyarokat követő 64 km töltést vett át, azok nagy része azonban a rendezés után alvótöltéssé vált. A töltéseket az 1881-es NV-hez 1,25 m-es magassági biztonsággal, a Sebes-Körös mentén 4 m-es, a Hármas-Körös mentén 6 m-es koronával, 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel, NV alatt 1,5 m-ig felnyúló 4 m-es koronájú padkával építették ki. A 20-as években erősítették és magasították azokat, de 148
