Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
A töltések kiépítése óta az 1974. évi árvíznél magasparti meghágásból a bal parton víz alá került a szirmabesnyő—miskolci ártér a Zsarnai teleppel. Az árvíz után a töltéseket magasították. 1.233 A Zagyva Jobbágyi—Üjszász közötti, a Tárná Kál alatti szakaszának ármentesítése Salgótarjántól ÉK-re a Mátra és Cserhát találkozásánál eredő Zagyva Szolnoknál a 334 fkm-nél ömlik a Tiszába. Hossza 180 km, a jászberényi MÁV-híd alatt két ágra szakad. Déli ágával a 8 km hosszúságú „Városi-Zagyvával” mintegy 5 km hosszon keresztezi a várost s a Tarna-torko- lat alatt 2 km-re tér vissza a Zagyvába. Az árvizek 85—90%-a az északi ágon, a Jászberényt É-ról övező „Nagy-Éren” folytak le és egyesültek a Tárnával. Vízgyűjtője Jászjákóhalma alatt a 64 fkm-nél bal parton betorkolló 2120 km2-es vízgyűjtőjű, 105 km hosszú Tárnával 4200 km2, az Űj- szásznál jobb parton betorkolló 900 km2 vízgyűjtőjű Tápióval 5450 km2, a torkolat felett 5780 km2, amiből mintegy 5 km2 terület van Csehszlovákia területén. A vízgyűjtő 50%-a 150 m A.f. feletti domb- és hegyvidék. Árvizeinek nagyobb részét Jászberény, illetve a Tárná betorkollása felett a Cserhátból érkező és a már töltésezett szakaszon jobb partról beömlő Szu- ha, Heréd és Galgából, igen kis részét Hatvan feletti szakaszán bal partról a Mátrából kapja. Legnagyobb mellékvízfolyásának, a Tárnának árvizeit a Mátra keleti lejtőiről érkező patakok, de főleg a már töltésezett szakaszon jobb partról beömlő, a Mátra déli lejtőiről érkező Tarnóca, Bene, Gyöngyös szállítják. A Tiszával duzzasztott Zagyva—Tama-árvizeket növeli a Gödöllői dombvidék keleti lejtőiről érkező, Űjszásznál a jobb partról betorkolló Tápió. A terep szintje Jobbágyinál 145 m A.f., Jászberénynél 93 m A.f., a Tápió mentén 88 m A.f. körül van. Az ártér szélessége a felső szakaszon Jobbágyi—Hatvan között mintegy 20 km-en 0,5—2 km, Hatvan—Jászfénysza- rú között 10 km-en 2,5—3,5 km. Jászfényszarú—Jászfelsőszentgyörgy közötti 10 km-en 0,5—1,0 km, Jászfelsőszentgyörgy—Jászberény közötti 10 km-en 0,1—0,3 km. Esése ezeken a szakaszokon 1,6—0,7—0,7—0,6 m/km. A középső szakaszon Jászberény, illetve a Nagyér—Tápió közötti 35 km hosszon az ártér szélessége 5—10 km, esése 0,3—0,1 m/km között van, a bal parton Jászalsószentgyörgynél, a jobb parton Űjszásznál csatlakozik a tiszai ártérhez. A Tarna-ártér Kál—Jászjákóhalma, illetve Jászberény között 37 km szakaszán 5—10 km széles. Terepszintje Kainál 115 m A.f., a torkolatnál 93 m A.f. körül van. Esése a felső 10 km-es szakaszon 1,2 m/km, majd 17 km-es átmeneti szakasz után a torkolati 10 km-en 0,2 m/km-re csökken. A terület egy részének ármentesítési munkáit — eltekintve a Tárná egyik, a tiszai ártér felé tartó fattyúágának Tarnaőrs—Jászdózsa határában a múlt század 70-es éveiben történt lezárásától — a múlt század végén alakult Alsótarnavölgyi Társulat kezdeményezte. A századfordulón a Tar- na-völgy kál—jászdózsai szakaszán, valamint a jobb partról beömlő vízfolyások a Tarnóca, Bene, Gyöngyös és mellékágai torkolati szakaszain a me138
