Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
A 90-es években és századunk első évtizedeiben több terv is készült a szolnoki és a Szolnok alatti védvonal kiépítésére, de azok kivitelére aktív ármentesítő társulatot összehozni nem lehetett. A városi szakasz építését 1914-ben elkezdték ugyan, de az első világháború a kivitelt megakadályozta. Jóllehet az 1919-es árvíz a Tószeg—Tiszavárkony közötti magaspartot meghágta és 70 km2 területet öntött el, a munkák csak a katasztrofális árvizet is meghaladó 1932-es NV után indultak meg. A Gerje—Per je (inkább vízrendezéssel, mint ármentesítéssel foglalkozó) — Társulat a 30-as évek elején a Közös-főcsatornát és a Gerje—Per- jét a tószegi út fölött az abony—jászkarajenői útig visszatöltésezte. A töltéseket az 1932-es NV-hez 1 m-es magassági biztonsággal, 3 m-es koronával, 1 : 2—1 : 1,5-ös rézsűkkel építették ki. Az 50-es évek elején a közös főcsatorna és a tiszai védvonal keresztezésénél 12 m2 nyílású zsilip épült, azóta a töltések árvíz idején csatorna-vizeket tároznak. Tervezték a Körös-ér magaspart feletti 9 km-es szakaszának a visszatöltésezését is, de az elmaradt, torkolatát az 50-es évek végén zsilippel zárták el. A Zagyva-torkolat alatti 3,7 km-es városi Tisza-szakasznak az első világháború folyamán abbahagyott töltésépítési munkái a 30-as években végezték el. 1,4 km hosszon, ahol földtöltés kialakítását a hely hiánya akadályozta, parapetfalat építettek. A Szolnok—tószegi szakasz építését a 30-as évek végén kezdték, 6,5 km töltését az 50-es évek végén fejezték be. Ezzel egyidőben folyt — Tószeg—Tiszavárkony közt 3,3 km, Tiszavárkony—Vezseny közt 4,1 km hosz- szúságú — a magaspartokat összekötő töltések építése. A töltéseket, eltekintve az utóbbi 4,1 km-es szakasztól, az 1932-es NV-hez 1,5 m-es magassági biztonsággal és 4 m, illetve, ahol út mellett halad, 3 m-es koronával, 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel építették. Vezseny—Tiszakécske között a magaspart — mely mögött a Körös-ér ártere fekszik — meghaladja az LNV-t, ott töltés nem épült. A terület múlt századbeli árvízi elöntéseit nem ismerjük. Századunkban az 1919-es árvíz mint fentebb is említettük az ártér nagy részét elöntötte. A Zagyva-jobbparti elöntéssel az öblözet ármentesített részének mintegy 60%-a merült meg. A Szolnoki öblözet területe 287,4 km2; ármentesített terület 219,4 km2, ártéri sziget 12,3 km2, ármentesíthető nyílt ártér 55,7 km2. Az ártéri szigetekből, az ármentesített terület között 4,9 km2, nyílt ártéren pedig 7,4 km2 van. 1.225 A Tiszakécskei öblözet ármentesítésének jejlődése A terület a Tisza 285—266 fkm közötti szakaszának jobb partján a Duna—Tisza közi dombok Tiszakécske—Lakitelek közötti DNy-i törésvonalszerű lejtői előtt a 83 m A.f. körüli szinten helyezkedik el. A 19,7 km2-es ártér morotvákkal átszőtt, a folyamszabályozás, illetve ármentesítés előtt jórészt nádasokkal borított mélyen fekvő terület volt, amelynek elöntéseit a DNy-i lejtőkről érkező külvizek is növelték. Ármentesítése munkáit a Tisza-szabályozás kezdeti időszakában, a múlt század 50-es éveinek végén 9’ 131
