Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
A területet sújtó árvízkatasztrófákról feljegyzések nincsenek, de a korabeli sajtóból tudjuk, hogy az 1888-as árvíz Tokaj alsó részét elöntötte és Tokaj alatt Ladányig — de valószínű az alatt is — síkvíz volt. 1.222 Délborsod—hevesi ártér ármentesítésének fejlődése Az ártér a Tisza, Sajó és Laskó torkolata — 940—418 fkm közötti szakaszának jobb partján a 93—89,0 mAf-ek közötti szinten helyezkedik el. A 283,4 km2területű árteret a Négyes alatt betorkolló vízfolyások — Rima—Csincse—Eger — osztják meg. Délborsodi öblözet területe 232 km2; ármentesített 224,3 km2, ártéri sziget 7,7 km2. Ármentesített területen van teljes belterületével kilenc település, köztük Leninváros, belterülete nagy részével két község. Csincse—Egerközi öblözet; ármentesített területe 8,6 km2. Poroszlói öblözet; ármentesített területe 42,8 km2. Az öblözetben ármentesített területen van két község teljes belterületével. A területet századunk 40-es éveiig a Tisza és a Bükk DK-i lejtőjéről érkező vízfolyások árvizei gyakran járták és nagyobb részét tartósan is borították. Ármentesítése és külvízrendezése a múlt század közepén a Tisza-sza- bályozással együtt induló tisza-völgyi ármentesítési és vízrendezési munkákból kimaradt, azokra csak századunk 30-as éveiben került sor. Addig a terület egy részét, főleg a Tisza menti kilenc borsodi települést — de valószínű, hogy Heves területén Poroszlót is — a községek által a múlt század második felében épített 27 km összhosszúságú körgátak védték. A jelenlegi védvonal kiépítését az itt katasztrofális 1932-es tiszai árvíz után a 30-as évek közepén alakult Délborsodi és Hevesi Társulatok kezdeményezték. A 30-as évek második, s a 40-es évek első felében kiépítették a Laskó-patak bal parti töltését és ahhoz csatlakozva a Tiszakeszi magasparttal, akkor még osztott Tisza-jobbparti töltést Tiszaszederkényig, illetve a Sajó-torkolatig, majd a bükki vízfolyások, a Csincse és Eger, valamint az ezeket összefogó, Tiszavalk alatt a hullámtérbe torkolló Rima torkolati szakaszának két parti visszatöltésezését. A felszabadulást követő években Ti- szapalkonya előtt 1,2 km, Tiszakeszi előtt 0,4 km és Poroszlónál 3,1 km hosszon — (tekintettel arra, hogy ott megfelelő terület a szükséges töltésméretek kialakítására nem volt) — a védvonal folytonosságát árvízvédelmi falak építésével biztosították. A Sajó-torkolat alatti öblözetet azonban csak az 50-es évek végén zárták le a Tisza-töltéshez csatlakozó Tiszaszeder- kény—Sajóörös közötti Sajó-jobbparti töltés kiépítésével. A töltések — az igen jelentős ártér kizárása után várható árvízszint- emelkedés miatt — az 1932-es NV felett átlag 50 cm-rel elhelyezkedő számított árvízszinthez 1,0 m-es magassági biztonsággal, 4 m-es koronával, 1:3—l:2-es rézsűkkel, NV alatt 1 m-re 4 m-es koronájú padkával készültek. Tiszavalk alatt a töltés, illetve a védvonal a Laskó-torkolatig a tiszai hullámtér ÉNy-i szélét határoló Eger, majd Kis-Tisza jobb partján halad, 5—6 km széles területet hagyva a hullámtérben. Az 50—60-as években a már addig megépült töltések magassági és keresztmetszeti hiányait számolták fel. Meghosszabbították a Tiszakeszi 127
