Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
zegszőnyeg borította, melyet azóta vagy leégettek, vagy a széfeken az altalajjal összeszántottak. Az ármentesítéssel kialakított öblözetekből 440 km2 van határunkon belül, 510 km2 az RSZK területére esik. Ármentesítésére, pangó lápi vizeinek elvezetésére való törekvés régi. Jórészt a Szamos menti töltések építésére s a Kismajténynál a lápba, majd Olcsvánál a Szamosba ömlő Krasznának egy a láp talpvonalán vezetett csatornával történő elvezetésére szorítkozott. A Szamos-balparti töltések építése a múlt század utolsó évtizedéig párhuzamosan haladt részben a Szamos-mederrendezésé- vel, részben a jobb parti töltés építésével. A XVIII. század második felében itt is összefüggő töltés épült Szamoskrassó alatt, amely a már akkor meglevő Szatmár városi töltésekbe kötött be, majd az alatt szakaszosan Számos- szegig folytatódott. A kezdetben épült 5—6 m széles, 2,5—3 m magas töltések inkább a terephaj fásokat követték, mintsem valamely vízszinthez igazodtak volna. A múlt század 80-as éveinek végén azonban a bal parton is Szatmár—Szamosszeg között olyan 77 km hosszúságú töltés alakult ki, melynek 2,5—4 m széles koronája 0,20—1,30 m-re volt az 1888-as árvízszint felett, víz felőli rézsűje 1 : 2, mentett oldali pedig 1 : 1-es volt. Szamosszeg alatti részeken a Tisza—Túr—Szamos és Kraszna árvizei szabadon terültek, Szamosszeget és Olcsvát itt körgátak védték. A Kraszna és mellékvizeinek rendezése is a XVIII. században kezdődött, egy a század közepe táján épített, a kocsord—győrteleki gerincet átvágó csatornával. A csatorna a Sándori-lápot kötötte össze az Ecsedi-láp- pal. A század második felében már 63 km hosszú Kraszna-csatornát ástak ki Szamosszeg—Domahida között a Sándori- és Ecsedi-lápon át. A csatorna alatti szakaszon Szamosszeg—Olcsva között jól kifejlett Kraszna-meder volt, mely Olcsvánál torkollt a Szamosba. Ugyancsak ez időszakban a Kraszna egy 7,5 km-es árapasztó csatornáját is megépítették a Nagy- ecsed—Győrtelek között. A megépült művekkel, bár azokat a megye időnként fejlesztette, a terület gyakori és jelentős elöntéseit megakadályozni, a láp vizeit levezetni nem lehetett. A múlt század 70-es éveinek nagy vízkárai után a Krassó alatti Szamos-balparti területek vízrendezésére és ármentesítésére a jobb parti rendezéstől független tervet készítettek, amely magában foglalta a terület külvizeinek rendezését, a Szamostól való ármentesítését, a láp lecsapolásának, a terület belvizeinek elvezetését. Kivitelére a 90-es évek közepén megalakult az Ecsediláp Lecsapoló és Szamos- balparti Ármentesítő Társulat, amely a tervezett műveket a századfordulóig meg is építette. A külvizek rendezése keretében a Krasznát Gilvácsnál még a Lápi- medencébe való beömlése előtt elzárták, s egy a láp nyugati szélén a Nyíri dombok keleti lejtőinek lábvonalánál vezetett 71 km hosszú, 4—5 m mélységű alsó szakaszán 10, felsőn 8 m fenékszélességű, 1 : 1,5 rézsűjű, 12—20 cm/km esésű övcsatornával Vásárosnaménynál vezették a Tiszába. A csatornával egyidőben építették ki annak jobb parti, többnyire depónia jellegű 64,5 km hosszúságú védvonalát, mely Olcsvánál 5,7 fkm-énél a Szamos-balparti töltéscsatlakozásból indul, Ágerdőnél a 46 fkm-nél metszi a határt és Gilvács déli szélén kötött be a Gilvács—Erdőd között húzódó alacsony vízválasztóba. Bal parti hullámtere általában nyílt, szélessége 0,6— 2,5 km. Árvízvédelmi töltések itt csak az értékesebb területek védelmére 115
