Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
rézsűvel erősítették. A lónyai őrház feletti 4 km-es szakaszon az egykor bizonytalanul alapozott töltést a víz felőli körömnél agyagékelték, az agyagéket padkával fedték, Tiszakerecsenynél és Tiszavidnél a töltést az alámo- sás veszélye miatt 0,2, illetve 0,6 km hosszon áthelyezték. Jelentősebb árvizek, töltésszakadások és elöntések: 1869-ben Gulács—Jánd közötti 8 km hosszú meghágás és töltésszakadás vize 150 km2 területet; 1870-ben egy Csap fölötti töltésszakadás vize 74 km2 területet; 1871-ben egy esszenyi határban keletkezett szakadás vize ugyancsak 74 km2 területet öntött el. 1888-ban 45 km2 terület merült meg töltésszakadásból, a szakadás helye azonban ismeretlen. 1947 szilveszterén Tivadar községnél, illetve a híd felett 5 km hosszon az árvíz a töltést meghágta, s ugyancsak a híd fölött 0,8 km-re — egy holt- meder-keresztezésnél — 100 m szélesen átszakította a töltést. A szakadáson átömlő víz a magyar részen 212 km2 területet öntött el, ahol kilenc községben 423 lakóház omlott össze, 277 pedig megrongálódott (szovjet területen az elöntés a Tisza—Latorca—Magasparti csatorna közén 115 km2 volt). Itt kell megemlítenünk, hogy a Borsa fölötti beregi és ugocsai részeken szovjet területen az 50-es évek elején Nagyszőllős—Vári között kiépítették a Tisza-jobbparti, Vári fölött ehhez csatlakozva a Borsa-balparti, majd annak folytatásában a Szalva-balparti töltést. Az ott történő esetleges töltés- szakadás vize azonban magyar területre nem jut el. A Beregi öblözet területe 376,0 km2, ármentesített 374,5 km2, ártéri sziget 1,5 km2. 21 községe teljes belterületével ármentesített területre esik. 1.212 A Tisza—szamosközi ármentesítések fejlődése Nagyobb részével a Szatmári síkságon, kisebbel Ugocsa megye területén elhelyezkedő tisza—szamosközi öblözeteket É-ról Veréce—Olcsvaapá- ti, illetőleg a Szamos betorkollása közötti 92 km-es szakaszával a Tisza, DNy-ról Hóba alatti 120 km-es torkolati szakaszával a Szamos, K-ről pedig Veréce—Nevetlen falu—Szinérváralja vonalán az Avas-hegység lejtői határolják. Kiterjedésük kereken 1290 km2, amiből az alsó 644 km2 terület van határainkon belül, 646 km2 a határ felett RSZ és a SZU területén. Az ártér határ feletti esése a Tisza mentén 115 cm/km, a területet mintegy felező Túr mentén 40 cm km, a Szamos mentén 25 cm/km, a határ alatti szakaszon 23 cm km, illetőleg 20 cm/km. A terület nagy részét az ármentesítés és vízrendezések előtt a Tisza és Szamos igen gyakran, az Avas lejtőiről érkező kisebb vízfolyások a Batár, Hódos, Túr és felső szakaszán a Túrba ömlő Tűre és Tálna pedig csaknem évenként elöntötték. A rendszeres, a kisebb vízfolyások rendezésével összehangolt ármentesítés itt késett, aminek oka a nehezen egyeztethető érdekek mellett az árvizek aránylag gyors levonulása volt, a községek ugyanis a területet átszőtt medreken nagy nyílású hidakat tartottak fenn, és így állandó jellegű mocsarak, tavak nem alakulhattak ki. Eltekintve Dél-Borsod árvízvédelmi műveinek kiépítésétől a Tisza—Szamosköz ármentesítése — jóllehet 200 éve indult — jelentősebb területet átfogó ármentesítéseink egyik legfiata- labbika. 109
