Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
gye is töltéseket.) A XIX. század első évtizedében a Drávatamási—Dárda közötti bal parti ártér nagy részét már többé-kevésbé összefüggő töltések védték. Ezek a töltések képezik ma kisebb-nagyobb átalakítással és fejlesztéssel a Drávatamási—Dárda közötti bal parti árteret védő fővédvonalak alapját. A töltések múlt századbeli méreteiről — melyek kezdetben 2—2,5 m- es koronával 1 : 1—1 : 1,5 külső-belső rézsűkkel épültek, magasságukkal jórészt a terephez igazodtak —- nem sok adatunk van. A 80-as évek végén hosszuk Baranyában 111 km, Somogybán 32 km (jobb parton Belovár— Körös vármegyékben 38 km, Verőce vármegyében 57 km), koronaszélességük 0—3,0, magasságuk az 1882-es víz felett 0—1,0 m, víz felőli rézsűjük 1 : 1-es volt. A töltések fejlesztésére készültek ugyan tervek a múlt században is, különösen az egész Dráva-völgyet elöntő 1827. évi katasztrofális árvíz után, megvalósításuk azonban késett. A 60—70-es években a Gordisa alatti szakaszt az ottani 13 községből és dárdai uradalomból alakult gátegylet jó karba helyezte, a töltések fejlesztésére azonban csak századunk első harmadában, majd a társulatok államosítása után került sor. A Gordisai-zsilip alatti szakaszt az érdekeltség századunk 10-es éveiben építette át. A töltéskoronát az 1827-es NV-szintig magasította, 3 m szélesre építette, 1 : 3—1 : 2-es rézsűket alakított ki. Hasonló méretűre fejlesztette a zsilip feletti szakaszt a drávaszabolcsi útig az érdekeltség utódja a 10-es évek végén alakult Dázsony—Dárdai Társulat. Az első világháborút követő béke az érdekeltség területét és töltéseit megosztotta. (91 km2 terület 13,7 km töltéssel magyar területen maradt, 130 km2 terület 41,4 km töltéssel jugoszláv területre esett.). Jelentős fejlesztést végzett a társulat a 30-as évek első felében. Kül- vízrendezései során az Egerszegi-csatorna torkolati szakaszát a drávaszabolcsi út felett egy átvágással a Fekete-vízbe vezette, a csatornát 5,5 km hosszon mindkét oldalról visszatöltésezte, a Dráva-balparti védvonal folytatását képező Fekete-víz-balparti töltés, út és csatorna közötti 1 km szakaszát bekötötte a csatorna bal parti töltésébe. A munkálatokkal egyrészt az addig nyugatról nyílt érdekeltségi területet lezárta, másrészt mentesítette a területet és azzal a Gordisai-zsilipet a külvizektől. Az ekkor 3 m-es koronaszélességgel 1 : 2—1 : 1,5-es rézsűkkel kialakított csatornatöltések koronaszintje mintegy 100 cm-rel alacsonyabbra épült az alatta levő Fekete-víz, illetve Dráva-töltésnél. Az 1951-es árvíz csaknem színeit a koronával. A VÍZIG az 50-es években a töltést 1 m-rel az NV fölé magasította, és a védvonalat a Fekete-víz bal partján — (jórészt követve az egykori megye töltések vonalát), — Drávapalkonyáig, a 60-as években pedig Szapor- cáig meghosszabbította, majd a Pécsi-víz bal parti töltésével Kémesnél bekötötte a magaspartba. A 60-as évek közepén a megyei töltés, illetve védvonal Szaporca—Drávatamási szakaszát is állami kezelésbe vették. A Dráva legnagyobb ismert árvize az 1827. évi nyári árvíz volt, mely Zákány alatt mindkét oldali árterét elöntötte. Baranyában 18 község határában szakított gátat. Drávatamási alatt az ármentesített területre jutó víz egyesülve a mellékvízfolyások árvizeivel csak Dárdánál tért vissza a mederbe. Töltéseket szakítottak az 1846, 1848. évi árvizek s a múlt század 102
