Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Tizedik beszélgetés

gatója, Russo mérnök ragaszkodik a jelenlétemhez. így Dégen - ha kelletlenül is - kiadta az útlevelemet, s az utolsó percben felugorhattam a Moszkvába induló vonatra, amelyen akkor már ott ült több munkatársam és a tolmács. Moszkvában a csehszlovák kollégákkal együtt ismertettük a tervet.

Az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy Russo igazgató és a tárgyalásokon résztvevő munkatársai mind nagy tapasztalattal rendelkező, kitűnő mérnökök voltak. Az első megbeszélés kezdetén félrehúzódtam, hagytam másokat beszélni, hiszen mint „ellenforradalmár" ültem a Szovjetunió fővárosában, egy szovjet intézetben. Russo barátságosan megkérdezte, miért nem veszem át a tervek ismertetését. Félrehívtam, s elmondtam neki, hogy nem vagyok és sohasem voltam párttag. Továbbá, minden vezető pozícióból eltávolítottak „ellenforradalmi" tevékenységem miatt. Russo felnevetett. Azt mondta, őt ez nem érdekli. Megkért, vegyem át a terv ismertetését, tartsak róla rövid előadást. Nemcsak Russo, de a többi szovjet kolléga is ismerte a „bűneimet". Mindvégig nagy tapintatot mutattak velem szemben, és igen barátságosak voltak. Sőt egyesek feltűnő tiszteletet mutattak irántam. Utólag úgy vélem, az orosz szakemberek között is számos „vörös retek" volt.- Emeltek kifogásokat az önök, tehát a magyar és a csehszlovák szakértők által készített tervvel szemben ?- Nem volt ellenvetésük, helyesnek és tudományos szempontból jól megalapozottnak ismerték el. Arra biztattak bennünket, siessünk a részlettervezéssel, hogy az építkezés mielőbb elkezdődhessen.

Később szovjet küldöttség érkezett Magyarországra Russo direktorral az élen, hogy megnézzék a dunai vízlépcsőrendszer tervezésének haladását, de nem befolyásolták a munkákat. A bős-nagymarosi vízerőműrendszer terve tehát nem sztálini elképzelés, a szovjetek ebben a kérdésben nem diktáltak. Különben is az elképzelés már a háború előtt kialakult, hiszen a dunai vízlépcső és vízerőmű építésére Bornemissza Géza közlekedési miniszter tett először javaslatot 1937-ben a parlamentben.

237