Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Harmadik beszélgetés

tam vele, és felújítottuk azt a meleg barátságot, amit 1947 őszén, két nap alatt kötöttünk. Terveztük, hogy többször összejövünk, aminek örültem, mert vele nem csak szakmai, hanem zenei és fi­lozófiai kérdésekről is élvezetesen lehetett beszélgetni. Ebből saj­nos nem lett semmi, mert első találkozásunk után nem sokkal el­hunyt. Hálával gondolok rá, mert egyike volt azoknak, akiktől né­met és angol nyelvű könyveim megírásához az első lelkesítő biz­tatást kaptam. Gysel-Blass építőmérnök, több svájci vízerőmű építésvezetője ugyanis az 1947. évi találkozásunk alkalmával ne­kem ajándékozta a Rupperswil-Auenstein vízlépcső, terelőmű és az erőműcsatorna összes részlettervének jó néhány kilót kitevő teljes anyagát és több tucat fényképet. Ráadásul mivel látta, hogy nem cipelhetem a vonaton, utánam küldte Budapestre.- Milyen tapasztalatokat szerzett Svédországban?- A második, svédországi tanulmányutamra egy évvel később, 1948-ban került sor. A Stockholmi Műegyetem Vízépítéstani Tan­székének professzora hívott meg előadást tartani, majd beajánlott a két legnagyobb tervezőintézet vezetőjének és az Alvkarlebyben lévő hatalmas vízügyi laboratórium igazgatójának, Stig Angelin építőmérnöknek, akivel hamarosan baráti kapcsolatba kerültem. Feleségével Budapestre is ellátogatott, később Svédországban és Rómában is sokszor találkoztunk velük. Állandó levelezésben és telefonkapcsolatban álltunk több, mint három évtizeden át. Mindketten elhunytak, távozásukkal két jó barátot veszítettünk el. Ilyen az élet! Aki hosszú ideig él, mint én, jó vagy legalábbis tűrhető egészségben, sokat veszít és sokakat elveszít közben. Mivel Svédországról volt szó, eszembe jutott valami. Gyerek­koromban mindig megcsodáltam egy szép színes plakátot, azon egy vekni barnán fénylő kenyeret, az Erzsébet kenyérgyár hirde­tését. A kép alatt a következő szöveg állt: „Előbb kóstolja meg, azután beszéljen!" Egy jó hírű hazai újságíró, talán főszerkesztő is volt - a nevét nem árulom el, mert nem akarom nevetségessé ten­ni - 2003 derekán egy országos napilapban a síkvidéki vízerő- hasznosítás elleni cikkében többek között azt írta - stílusát tekint­ve inkább kinyilatkoztatta -, hogy Ausztriában és Svédországban a vízerőművek a hegyek között vannak. Nem kellene messzire 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom