Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Harmadik beszélgetés
májust és a júniust. Figyelmesen tanulmányozta a terveinket, többször kiutazott velem Tiszalökre, az akkor már folyamatban lévő építkezés megtekintésére. A Magyar Tudományos Akadémián 1951. június 19-én és 20-án rendezett hidrológiai konferencián Eliava tartotta a bevezető előadást és jóváhagyólag nyilatkozott a dunai és a tiszai terveinkről. Az ellenem indított „szabotázsvád" ügyében Bebrits miniszter értekezletet hívott össze - ennek pontos idejére nem emlékszem - a minisztérium hatalmas termébe. A fórum olyan volt, mint egy bírósági tárgyalás. Amikor beléptem a terembe, egy civil ruhás, ajtófélfának támaszkodó férfit láttam, aki élesen mustrált. Az volt a benyomásom, hogy az ő feladata lesz az Andrássy út 60.- ba cipelni engem, ha az ítélet ellenem szól. A teremben legalább ötvenen — meghívottak, illetve „behívottak" - ültek. A pódiumon foglalt helyet Bebrits, mellette két pártkorifeus és Eliava. A tanácskozás egyetlen tárgya: Eliava véleménye - vagy ítélete(?) - a tisza- löki vízlépcsőről, és így annak tervezőiről is. Eliava egyórás előadási anyagának ismertetése a fordítással együtt két óra hosszat tartott. A tervekről véges-végig szakszerűen beszélt és pozitívan nyilatkozott. Befejezésül azzal zárta előadását, hogy a Mosonyi professzor vezetésével kidolgozott terv megfelel a Szovjetunió legmagasabb műszaki és tudományos követelményeinek. Bebrits megköszönte Eliava előadását és így összegezte az elhangzottakat: Mosonyi folytassa az építkezés irányítását, hogy a mű a kitűzött időpontra elkészüljön. Érthetően nagyon megkönnyebbültem, kimenet Mátraival egymás nyakába borultunk. Ezt követően meglazult a gyanakvó felügyelet, Eliavát elvittem néhány kirándulásra a Balatonhoz és a Mátrába, sőt azt is megengedték, hogy a Mátrai utcai lakásomon fogadhassam. Eliava természetesen mindvégig kicsit tartózkodó maradt, amit megértettem, mert párttag volt, de egyszer kibökte, hogy az édesapja magas katonai posztot töltöttbe a cári hadseregben. A lakásomon angolul beszélgettünk, s úgy éreztem hallgatólagos baráti kapcsolat jött létre közöttünk. Semmiféle hírt nem adott - valószínűleg nem adhatott - magáról a Szovjetunióba való visszatérése után, ennek ellenére ma is hálával gondolok rá, mert szó szerint életmentőm volt. 82
