Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Harmadik beszélgetés

lökkel foglalkoztam, hanem az egész Tisza csatornázásával. Ettől kezdve a Magyar Hidrológiai Társaság keretében vándorgyűléseket szerveztünk, és - ha szabad így mondanom - mint egy vándorcirkusz igazgatója jártam a Tisza-völgyet, ismertető előadásokat tartottam Szegeden, Szolnokon, Budapesten és másutt. Abban, hogy a tiszalöki duzzasztómű folyamatosan és akadály nélkül épülhetett, a közvélemény tájékoztatásának is nagy szerepe volt. Sikerült leszerelnünk a gáncsoskodókat, akik meg akarták akadályozni az építkezést.

Hosszú történetem van arról, hogyan küzdöttünk ellenük. A vándorgyűlésekre meghívtuk a városok szellemi elitjét, színészeket, újságírókat, orvosokat, ismertettük a tiszalöki tervet, plakátokon mutattuk be a vízlépcső működését. Beszéltünk a Tisza-csa- tornázás kérdéséről, amelyekben három vízlépcsővel számoltam, valamint a magyar vízerő-hasznosítás jövőjéről.

Kiváló szakemberekkel mentünk az ülésekre: Papp Ferenc geológussal, Pichler János vízimérnökkel, Páter János orvossal, kémikusokkal és biológusokkal. Tehát nem csak vízimérnökökkel, nehogy kizárólag szakmabeliek szűkkörű eszmecseréjévé váljon az ülés. Legtöbbször én voltam az előadó, de többeket megkértem - Kertai Edét, Mátrai Istvánt, Papp Ferencet, Bözsöny Dénest és a hidrológiai társaság számos más tagját - a vitaindítóhoz kapcsolódó felszólalásra. Olyan előadókat kerestünk, akik nem bombasztikus szólamokkal és az ellenfelek rágalmazásával, hanem közérthető, tárgyilagos módon ismertették a meglévő vízügyi létesítmények eredményeit és az új terveket. Az „utca embere" számára világossá tették, miről van szó. Mindig elismertük, ha hibák történtek, de felhívtuk a figyelmet arra, hogy azokat ki lehet javítani, s erre javaslatokat is tettünk. Az összejövetelek után néha éjfélig ültünk a vacsora mellett és hallgattuk az ott élő orvosok, erdészek, mezőgazdászok, tisztviselők, jogászok, közlekedési szakértők véleményét. Az a vád tehát, amit 1989-től mondanak, hogy eltitkoltuk a terveket, abszolút igazságtalan, mert a legnagyobb nyilvánosság előtt folytattuk a munkát. Ugyanez történt a Balaton esetében is, mert közben a Balatoni Intéző Bizottság Tudományos Bizottságának is az elnöke lettem, s akkor a Balatonért küzdöttünk. Ennek során vándorgyűléseket tartottunk Tihanyban és másutt, amelyeken mindenkit meghallgattunk.

72