Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Második beszélgetés

- Teljes egészében felmértük a vízerőkészletet és összeállítottunk róla egy komplex statisztikát. Nem tudom, megjelent-e nyomtatásban, de tény, teljesen elkészült, éspedig az akkori Magyarország területére. Munkánk nagy érdeme, hogy a Viczián-félét nem csak területileg egészítettük ki, hanem a tekintetben is, hogy mi gazdaságos. Hiszen közel fél évszázad nagy idő. Amiről annak idején úgy gondolták, gazdaságilag nem érdemes vele foglalkozni, a technikai fejlődés és más ökonómiai szempontok alapján ma már gazdaságos is lehet.- Mennyiben időtálló az akkori felmérés? Lehet-e rá építeni mondjuk napjainkban?- Ma is használható.- Ez volt az egyik feladatuk, mi a másik?- Annak megállapítása, hogy a tiszalöki vízlépcsőnek lehet-e más haszna, mint az öntözés és a hajózás szolgálata. Ebben az időszakban ugyanis a M. kir. Országos Öntözésügyi Hivatalban már megkezdődött a tiszalöki létesítmény előtervezése. Az eredeti elképzelés szerint csak duzzasztómű és hajózsilip készült volna. Az volt a vélemény, hogy nem érdemes vízerőművet építeni. Én módosítottam az eredeti elképzelést, ennek köszönhető, hogy végül vízerőművel kiegészített vízlépcső valósult meg.- Miért épp Tiszalökre tervezték a duzzasztóművet, s miért a Tiszával foglalkoztak, miért nem mondjuk a Dunával?- A tiszai vízlépcső helyének kiválasztása a M. kir. Országos Öntözésügyi Hivatal Öntözési Főosztálya és a Tervezési Főosztálya közös tanulmánya alapján történt. Olyan pontot kerestek, ahol a duzzasztómű felvízének közelében alkalmas vízkivételi hely van a Tiszántúl optimális öntözővíz ellátására kiépítendő öntöző főcsatorna számára.

Itt kell megjegyeznem, hogy egy 1933-as békéscsabai fórum után Kállay Miklós ráérzett arra, hogy kisbirtokok sokasága mehet tönkre, ha nem oldják meg az öntözést. Vagyis a Tiszántúl ön53