Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Első beszélgetés

Kiváló pedagógus, több nagyszerű tankönyv szerzője, nagyon népszerű volt a diákok körében. Tanársegédei rajongó hívei voltak. Nagyon melegszívű, jó humorú, szerény embernek ismerte mindenki. A vizsgákon, amelyek általában nagyon hosszú ideig tartottak, mindenképpen azt kereste, mit tud a diák, és nem firtatta tovább, amire nem tudott válaszolni.

Jellemző rá a következő anekdota, amelyről a mai napig nem sikerült tisztázni, hogy megtörtént-e vagy sem. A vizsgák nála késő éjszakába nyúltak. Az egyetemi főbejárati kapukat ekkorra már rég bezárták. Az utolsónak vizsgázó diák csak úgy tudott kimenni, ha a tanszéki épületet elhagyva átvágott a kerten, s átugrott az egyetem területét körbezáró téglafalon. Egyszer a közelben tartózkodó rendőr elkapott egy diákot, mert azt hitte, betörőt fogott. A fiú igazolta magát, s elmondta, hogy most vizsgázott a profesz- szornál, Patyi bácsinál, s át kellett ugrania a falon, mert az egyetem főbejáratát már korábban bezárták. Az ott posztoló rendőr több egymást követő éjszakán volt tanúja az előbbi jelenetnek, így idővel megszokta a falon átugró diákokat. Hanem a hét végén egy szikár, idősebbnek látszó „diákot" fogott meg, akitől megkérdezte: „Maga túl öregnek látszik ahhoz, hogy diák legyen, nem vizsgázhatott Patyi bácsinál. Kicsoda maga?" Az idős férfi igazolta magát, és megnyugtatta a rendőrt: „Én vagyok Patyi bácsi!" A rendőr tisztelettel szalutált és elköszönt tőle.

Akár igaz a történet, akár nem, megtörténhetett, mert Pattantyús professzor karcsú, mozgékony, sportokat művelő személy volt, aki képes lehetett az egyetem magas téglafalára felmászni és onnan leugrani.- Ahogy hallgatom a neveket, nem csak a szűk szakma számára csengenek ismerősen.- Valóban kitűnő tanári kar tanított bennünket a Műegyetemen. Egyesektől kimondottan féltünk, mert nagyon szigorúak voltak, de általában jóindulatúak és igazságosak. Néhányuknak különösen sokat köszönhetek, nagy szerepük volt abban, hogy továbbfejlődhettem a szakmában. Most még nem a vízről beszélek. Elsősorban Oltay Károlyra, Kürschák Józsefre, Rados Gusztávra, Szily Kálmánra, Vendl Aladárra, Mihailich Győzőre, Kossalka Já37