Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Első beszélgetés

pénz volt, hogy még egy velencei hajóútra is tellett belőle. A lagúnák városa megbabonázott. Kirándultam a festői Piranba (Pirano) és Triesztbe (Triest) is. Ez az olasz - ma nagyrészt szlovén - tengerpart annyira megkapott, hogy a második egyetemi évem után megismételtem az utat.

Érdekes, hogy hetven évvel később, 1996-ban egy angol társaság, amelyikkel kapcsolatban álltam, épp Portorozsban rendezett vízerő-hasznosítási konferenciát, ahová engem is meghívtak. Izgalmas volt szembesülni azzal a várossal, amelyet 16 éves koromban láttam először, s amely nekem akkor a külföldet jelentette, hiszen gyermekkorom angliai útja után akkor léptem át először Magyarország határát.- Milyen érzés volt olyan országokon átutazni, amelyek néhány évvel korábban, a trianoni döntés előtt még Magyarországhoz tartoztak?- A gimnáziumban irredenta szellemben neveltek bennünket, mert ilyen volt a kor hangulata, és erre utasította az intézményt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. A földrajz és történelem órákon mindig a 63 vármegyés Magyarország térképét mutatták, és naponta kórusban elmondatták velünk mintegy imaként a következő szöveget: „Csonka Magyarország nem ország, / Egész Magyarország mennyország!" Ennél is fontosabb volt a Magyar Hiszekegy naponkénti mormolása a tanítás megkezdése előtt: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, / Hiszek az isteni örök igazságban, / Hiszek Magyarország feltámadásában. / Amen."

Édesapám, aki nagyon fájlalta Trianont, elejtett előttem egy- egy megjegyzést, amit persze mások előtt nem mert megismételni, mert az állásába került volna. Egyszer például azt mondta édesanyámnak és nekem: „Nagyon szomorú vagyok Trianon miatt, de nem értek egyet azzal, hogy folyton jajgatunk, mintha Csonka Magyarországban nem lenne érdemes élni és dolgozni. Svájc, Hollandia, Belgium kisebbek, mint a mai Magyarország, vegyünk példát róluk, szorítsuk össze a fogainkat. Ne hallgassunk az őrült Hitlerre, ne kábítsuk el a népet a bosszú gondolatával és siránkozással, inkább tanuljunk és dolgozzunk!" Majd hozzátette: „Édes fiam, ezt azért ne mondd el az iskolában!"

30