Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Tizenegyedik beszélgetés

vízpótlást kap. Pados Imre könyvéből idézve: ahhoz, hogy „ne váljon a szennyvizek bevezetése miatt az élővilág szempontjából holt folyóvá, biztosítani kell a megfelelő hígítóvizet a tiszalöki öntözőrendszerből. A Hortobágy »folyón« a vízi turizmus jelen­leg még nem alakult ki, de a vízminőség fokozatos javítása esetén ennek lehetősége távlatokban biztosítható. A Hortobágy-Berety- tyó vízminőségét több város szennyvíztisztító elfolyóvize is ter­heli (Debrecen, Hajdúszoboszló, Mezőtúr, stb.), ezért Ágotánál minimálisan 16 köbméter másodpercenkénti vízmennyiség át­adása szükséges a megfelelő vízminőség biztosítása érdekében". További jelentős szociális és ökológiai hasznokról is részletesen kell szólnom. A Körösbe a vízátadás két helyen történik: a Nyugati­főcsatorna a Körös bökényi és békésszentandrási duzzasztóművé között torkollik a Hármas-Körösbe, a Keleti-főcsatorna pedig - a Hortobágy-Berettyó-főcsatorna közvetítésével - a békésszentand­rási mű felett adja át az „ökológiai vízmenyiséget", ugyancsak a Hármas-Körösbe. Amikor a Körösökben nagy a vízhiány, a tisza­löki vízlépcső másodpercenként tíz köbméter vízpótlást biztosít, így a tiszalöki duzzasztás a Körös-völgy számára ökológiai áldás, mert gyönyörű parkok, arborétumok és ligetek húzódnak a part menti térségben. Amikor a Körösökben nagyon lecsökken a vízho­zam, a Tiszából érkező víz nélkül a talajvíz szintje katasztrofálisan lemélyülne, s a ligetek kipusztulnának. A Körösök vízhozama az aszályos időszakokban évről évre csökken, előfordult már, hogy a Sebes-Körös majdnem teljesen kiszáradt. A Tisza-Körös vízátadás másik igen jelentős szociális és gazda­sági haszna, hogy a Keleti-főcsatornából ivóvizet és háztartási vi­zet lehetett Debrecennek és környékének biztosítani, amikor az ottani vízszolgáltatás forrásainak (kútjainak) vízhozama nagyon megcsappant. Végül ne felejtsük el, a vízátvezetésnek vannak egyéb szociális előnyei: fürdés, üdülés, horgászat, továbbá kedve­ző közegészségügyi hatások. A kiskörei, tehát a második tiszai vízlépcső 1973. évi felavatása után a két vízlépcső összehangolt üzemeltetésével a tiszalöki gaz­dasági, szociális és ökológiai haszna a Tiszántúl és a Körös-vidék számára jelentősen megnőtt. Erről meggyőződtem irodalmi ta­nulmányok és helyszíni látogatásaim során. De Kisköréről nem mondok többet. Ehhez a műhöz ugyanis csak annyi közöm van, 263

Next

/
Oldalképek
Tartalom