Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Tizedik beszélgetés

és a média nagy része által folytatott szervezett népbutítás - amelyhez számos sikertelen író, színész, filmrendező és más ha­sonló „vízügyi szakértő" is csatlakozott - nem maradt hatás nél­kül. A nép elhitte Vargha egyik fő szólamát, hogy „sehol a világon nem építenek már kis esésű folyami vízerőműveket".- Nem gondolt arra, hogy becsületsértési pert indít Vargha ellen?- De igen, Vargha cikkének elolvasása utáni felháborodásom első pillanataiban gondoltam rá. Ám később meggondoltam magam, az ügyvédem és a barátaim is lebeszéltek a perről, mégpedig két okból. Az egyik: egy ilyen per hónapokig, sőt évekig elhúzódhat, sok mérgelődéssel jár és sok pénzbe kerül. A másik ok: kétséges, hogy a bíróságtól megfelelő elégtételt kapok. Az ügyvéd szerint Magyarországon a becsületet nem védik úgy, mint a nyugati de­mokráciákban, mert nálunk sajnos a mocskolódás mindennapi. Az ország polarizálódott, két gyűlölködő, s nagyjából egyenlő erősségű pártra szakadt. Itt nem ellenfelek, hanem ellenségek áll­nak egymással szemben. Ilyen körülmények között többre nem számíthatok, mint hogy Varghát jelentéktelen pénzbüntetésre íté­lik és helyreigazító nyilatkozat közzétételére kötelezik. Utóbbi esetben a lapnál dolgozó eszmetárs gondoskodik arról, hogy az utolsó oldalon és a lehető legkisebb betűvel nyomják ki a nyilatko­zatot, amit senki nem olvas el. Ezután felvettem a kapcsolatot Fónay Jenővel, a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségé­nek elnökével, aki a tiszalöki rabok sorsát jól ismerte. Fónay is el- szörnyülködött Vargha rágalmain, és megígérte - ilyen kérdések­ben országos tekintély lévén -, hogy kézbe veszi becsületem nyil­vános helyreállításának ügyét. írt egy cikket és szavát adta, ha Vargha nem reagál rá, akkor ö viszi bíróság elé az ügyet. A cikk megjelent, elég lagymatagra sikerült. Nem tudom Fónay lett fé­lénk Varghával szemben, vagy a szerkesztő lágyította meg a szö­veget. Az írás stílusa sajnos nem volt követelő, hanem egy Varghá­val szembeni tiszteletteljes kérés, amire a megszólított nem rea­gált. Fónay sem fordult bírósághoz, így dicstelenül elaludt az ügy. Végül is beláttam, nem kell komolyan vennem Vargha aljas rá­galmait, mert a nyilvánosság előtt előbb-utóbb bizonyosan kide­rül, hogy valójában milyen emberrel állok szemben. 251

Next

/
Oldalképek
Tartalom