Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Tizedik beszélgetés
- Ezzel szemben Vargha János, aki a bős-nagymarosi vízerőműrendszer elleni harc egyik vezető alakja, meglehetősen éles és durva támadást intézett professzor úr ellen 1997-ben, a Népszavában. Hogyan viselte a támadást, Vargha rágalmait? Találkozott valaha is vele?- Kezdjük a végén! Vargha János amióta csak tudja, hogy én vagyok a nagymarosi vízlépcső kezdeményezője, halálos ellenségének tekint. Ő hirdette meg a rendszerváltáskor, hogy a mű egy sztálinista terv része. Vele akkor ismerkedtem meg, amikor először visszajöhettem a hazámba. Jelentkezett nálam, hogy szeretne felkeresni. A Mariott Hotelben találkoztunk, ahol feleségemmel akkor megszálltunk. Beszélgetésünket magnetofonra akarta rögzíteni, amit megtagadtam, mert az első perctől egy megszállott öko-fundamentalista benyomását keltette. Beláttam, nem lehet vele tárgyalni. Ezt követően kerültem vele minden találkozást. Ennek ellenére később odáig ment, hogy - szó szerint - kísérteiként hazajáró aggként emlegetett, mintha szenilis volnék. Nem csak a Népszava említett számában, hanem már előbb is két vagy három újságcikkben megrágalmazott. Ezekből rájöttem, hogy Vargha nem csak notórius rágalmazó, hanem rendkívül buta ember is, mert állításai teljes tudatlanságot árulnak el. Ahhoz az embertípushoz tartozik, aki tudatlanságát, szakmai tapasztalatlanságát rágalmazásokkal kívánja ellensúlyozni. Ilyen emberekkel sokszor találkoztam már az életben. Vargha sok borsot tört az orrom alá, de ezekre nem nagyon hederítettem. Jellemző rá a politikai opportunizmus, ami már szinte aljasságnak nevezhető. Az előző rendszerben, amikor Németországból még nem jöhettem haza a rám kiszabott ítélet miatt, azzal akart feltűnni, hogy engem mindenütt disszidensnek nevezett, s mint ilyet, kiközösített. Amikor megváltozott a helyzet, és az Antall-kor- mány került hatalomra, s Magyarországon megnyílt a demokrácia útja, akkor meg azt írta, hogy bűnös ember vagyok, mert a sztálini, Rákosi-időszakban rendkívül magas kitüntetést kaptam. Ez aljasság. Valóban megkaptam az akkor létező legmagasabb állami kitüntetést...- ...a Munka Vörös Zászló Érdemrendet 1954-ben... 246
