Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz és a környező Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt (Vízügyi Történeti Füzetek 6. Budapest, 1973)
6. A szabályozási és ármentesítési munkák története és hatása - A szabályozások kezdetei a XVIII. században
jobbágykézen levő szántóföld mértéke volt. Egésztelkes jobbágyok közt is sok volt, akinek alig volt néhány hold szántója. Az úrbér-rendezések gyökeres változást hoztak. Nemcsak azzal, hogy a művelt föld nagysága szerint tettek valakit egész-, fél- vagy negyedtelkes jobbággyá, hanem azzal, hogy minden más jog ehhez kapcsolódott: pl. az erdőhasználat, a fajzás, a nádlás, legeltetés stb. A régi sokoldalú ártéri gazdálkodást folytatók ekkor válnak szegényekké, mert földet nem mérnek ki számukra és az ártéri erdőkből és halászatból megpróbálják kiszorítani és legtöbb esetben sikeresen ki is szorítják őket. így szakadt ketté Báta is „zsírosnyakú parasztokra" és ,,csikészőkre, lészafonyókra", szegényekre. Tehát nem arról van szó egyértelműen, hogy a szegények az ártérben keresik ezután megélhetésüket, hanem az is igaz, hogy ekkor válnak szegényekké azok, akik a régi életformához ragaszkodtak és most megfoszttattak annak jogi feltételeitől. A legszebben tükrözi e Duna menti nép aggodalmát, és egyben a fokrendszer működésének jelentőségét, a sárköziek 1774-ben kelt könyörgő levele: „Tekintetes Nemes Vármegye nékünk kegyes Atyáink, és Patrónus Uraink Midőn Felséges királyi Commissárius Ur eö Nagysága Tkts Ns Pest és Tolna Vármegyék érdemes Deputátus urai, az Duna és Sárvizeknek megvizsgálása végett Szegény Helységünk Határjait is megvizsgálták volna, értettük az Ingeniesnek (helyesen talán Ingeniemek) tsllyes szándékát, azon lenni, hogy minden Dunából kiszolgáló fokok és erek eltöltessenek és tellességgel el zárassanak ezen felül a Duna mentében oil töltés vettessék, hogy annak ki árodása azzal meg gátoltassék és e szerint a föld az víz járásoktól és kiöntésektől megmenekedjen. Valóban ha mind ez úgy megtörténhetnék és végbe vitethetnék, talán valami hasznot lehetne remélni; de még akkor is az munkának század részét alig érhetné fel, sött minékünk nyilvánságos károkat és majd utolsó pusztulásunkat okozván félelemmel várhatjuk, Mipedig kik Gyermekségünktől fogva itt lakunk, és mind nagyobb, mind kissebb árvizeket értünk, és az föld csinyátis leg jobban tapasztaltuk és tudjuk mindenkor az vizeket (és tudjuk, hogy a vizeknek) képesint vagy rendes árodása hasznunkat szerzi, mert szárazság idején bőséges kaszállást és marha legeltetést tapasztalunk, az Halbul pediglen nemcsak élelmünket és ruházatunkat, hanem minden adóinkat és portió fizetésünket szerezhetyük.* Mondhatná ugyan valaki, hogy ezek helyet(t) szántó földjeink lesznek, melyekbül valami kevés hasznot várhalunk; de valóban aki ezt megláttya (ti. a valódi körülményeket) tapasztalni fogja, hogy oil sikeres és munkálatos, hogy emberi munka akki ezt haszonra fordíthassa (nincsen), sőt inkább a Marha és s. v. sörtés neveléstül és járóstul megfosztatunk; de lehetetlen is azt vélük elhitetni akik a földnek mivoltát legjobban tudjuk, hogy az rend kívül való árvizek ellen ol töltések gátok és rekeszek, sőt zugok tétetődhessenek hogy azzal a Dunának kiöntését rólunk elfordítsa, a rendes ki öntések ellen pedig, melyben inkább hasznunk hogy sem kárunk vagyon nem szükséges, az nagy áradás ellen való munka pedig oil káros lenne, hogy a víz rajtunk maradna posvánnyá válna és mind minékünk, mind pedig Marháink(na)k Dögletességet nemzené és midőn hirtelen vissza nem mehetne utolsó veszedelmünket és pusztulásunkat okozná. Könyörgünk azért alázatosan és Instálunk a Tkts Ns Vármegye Atyai Irgalmassága előtt, hogy méltóztassék abban módot találni, hogy mi az következendő Nyomorodástul megszabadulhassunk és végső pusztulásra ne juthassunk Melyet is az hatalmas Isten hallgassa meg ami könyörgésünket és az mi hasznunkra fordítsa a Tkts. Ns. Vármegye Nemes szívét, hogy békességben meg maradván lehessünk, a Tkts. Ns. Vármegyé(ne)k megfélemlet szegény fiai, Nyéki, Pilisi és Detsi szegénység." 38 A könyörgő levél szerzői jól sejtették a sorsukat, több mint száz esztendő telt el, míg a töltések valóban eredményesen tudtak ellentállni az árvíznek * A Szerk. kiemelései.
