Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz és a környező Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt (Vízügyi Történeti Füzetek 6. Budapest, 1973)

5. Ártéri haszonvételek - Gyümölcstermelés

alapján kötelezték a földesurat ilyen kárpótlásra. Ilyen eredetűek pl. a madocsai, a bölcskei, dunaföldvári és ordasi gyümölcsösök, gyümölcsös szigetek. Egyik legszebb gyümölcsös-sziget volt — még a közelmúltban is — az ordasiaké. Hatalmas, évszázados fák, (amelyeken forradás jelezte, hogy valamikor oltották őket!) állnak sűrűn egymás mellett, mint az erdőben, elfogják a napfényt. Egy-egy család birtokában 15—20 négyszögölnyi kis kert van, néha több is. A zeg-zugos kerthatárokat kis földhalmocskák jelzik. A gyümölcs — régi, elfelejtett alma- és körtefajták! — szedetlen, nagy tömegben fekszik a földön, disznókkal etetik fel — ahol még nem adták volna át a valamilyen formában személyi tulajdonban maradt szigetrészt a gyorsabban növekvő puhafának, a téli tüzelő fedezése céljából . . . Az ártéri gyümölcsösök nagy jelentősége nyilván arra vezethető vissza, hogy hazánk nagyobb részén a körte- és almafák nem kapják meg az optimális csapadékot és a levegő páratartalma sem megfelelő. Az árterek mozgó talajvize, a rövid ideig tartó s iszapoló trágyázással is felérő árvizek, a vízmellék páradús mikroklímája és hazánk közismert napfényessége — együttesen igen kedvezett a gyümölcsfák fejlődésének és termésének. Az egykori paraszti gyümölcsfajtákkal szemben is mások voltak természetesen az árterületen az igények, mint ma: tartósság, ellenáilóság és a nagy tömeg. Mintegy 60 régi alma és 45 régi körtefajta nevét találtam meg ezeken az árterületeken. Nyilván van közte néhány név, mely egy és ugyanazon almafajtára, vagy igen közeli helyi változatára vonatkozik, így legfeljebb 45—50, illetőleg 30— 11. ábra. Az ősi ártéri gyümölcsösök maradványaiból: bátai szilvás (A szerző felvétele)