Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
4. Anyagforgalom, biogeokémiai elemciklusok
4 ■ Anyagforgalom, biogeokémiai elemciklusok — Szilágyi Ferenc — A vízi ökoszisztéma általános felépítését és működését az előző fejezetben már részletesen tárgyaltuk. Fontos tudni, hogy a biogeokémiai ciklusok tárgyalása során az ökoszisztéma élő elemei közötti kölcsönhatás rendszerre csak jelzésszerűen utalunk. Amikor fotoautotróf, vagy heterotróf szervezet szerepel a leírásban, akkor valójában az élőlények közötti kölcsönhatások teljes rendszerét (tápláléklánc és hálózat, életstratégiák, stb.) kell odaképzelnünk. A növények által megtermelt szervesanyag ugyanis azokból az elemekből is áll, amelyeknek a körforgalmát itt tárgyaljuk, és ez a szervesanyag az ásványosodásáig áthalad az anyagforgalom alkotórészein. Közben pedig ezzel a folyamattal összefüggésben fizikai és kémiai folyamatok is működnek, ezért biogeokémiai ciklusokról beszélünk. Elsőként a vízforgalmat mutatjuk be. A fejezetben használt képletek neve a mellékletben található. 4.1 VÍZFORGALOM A víz talán az élővilág számára a legfontosabb vegyület. Víz nélkül nincs élet, az élőlények testének 70-90 %-a víz. A vízforgalom a meghajtó ereje számos fontos biogén elem körforgalmának, ezért külön tárgyalása az elem körforgalmak előtt indokolt. A globális víz körforgalmat a 4.1. ábra mutatja. A víz körforgalmának jellegzetességeit Heinrich és Herrgt (1994), valamint Somlyódy (1999) munkája alapján ismertetjük. A Föld teljes vízkészlete mintegy 1.400 millió km3, a felszín 71 %-át víz borítja. A szűk hőmérsékleti tartományon belüli fázisváltások teszik lehetővé a víz hidrológiai körforgását a napenergia hatására a hidroszféra nyitott rendszerében, kölcsönhatásban az atmoszférával és a litoszférával. A halmazállapotok a hőmérséklet és a nyomás függvényei. A víz fázisdiagramja és a bolygók hőmérséklet és nyomás jellemzőinek relatív viszonya magyarázza, hogy jelenlegi ismereteink szerint, minden valósszínűség szerint folyékony víz csak a Földön található. A hidrológiai körforgás kulcseleme a felszíni vizek párolgása, amely jóval a forráspont alatt (szublimáció formájában még
