Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)

3. Ökológiai alapok

Ökológiai alapok 83 idő alatt. Ez a szám valós körülmények között mindig a reális mortalitás értéke alatt marad, mivel az élőlények ritkán érik meg élettanilag lehetséges várha­tó életkorukat. Az általános mortalitás egy populáció egyedszám csökkenését jelzi. Mivel egy egyed többször is szaporodhat, de elpusztulni csak egyszer pusztul el, nem teszünk különbséget általános és specifikus mortalitás között. A mortalitás szoros kapcsolatban áll az életkorral. A mortalitási, vagy túlélési görbék fajra jellemző lefutást mutatnak. A populáció koreloszlását életkorfával ábrázolhatjuk: ■ piramis alak: növekvő népesség, • harang alak: stagnáló népesség, ■ urna alak: csökkenő népesség. Amennyiben az emberi fajra vonatkoztatjuk az életkorfát, a piramis alak a fejlődő országokra jellemző, ahol a születések száma magas, de éppúgy magas a fiatal egyé­nek halálozási aránya is. A magas halálozási arányt kompenzálja a populáció ma­gas születésszámmal. Az idős egyének száma alacsony ezekben a populációkban. Az urna alak a fejlett országokra jellemző. Mivel ezekben az országokban a fia­talkorúak halálozási aránya kicsi, az egyének többsége magas kort ér meg, a szü­letésszámnak sem kell magasnak lennie a populáció egyedszámának szinten tartásához. Ezekben a populációkban a megszülető egyének nagy része eléri az időskort. A populáció fiatal egyedei kedvező feltételek között átlagon felüli túlélést mutatnak, mely azután a növekvő életkorral csökken. A populációban, illetve egy részpopulációban (pl. egy korosztály) egy időszak­ban bekövetkező születések és halálozások a natalitási/születési, illetve mortalitá- si/halálozási rátákkal írhatók le, melyeket %-ban, vagy %o-ben adunk meg. Az általános natalitás és mortalitás aránya az általános, a specifikus natalitás és általános mortalitás aránya a specifikus mortalitást adja meg. Mivel a szülők gyakran több nemzedékkel is együtt élhetnek, és rendszerint kettőnél több utóduk van, a környezeti befolyások által nem korlátozott populációk exponenciálisan nö­vekszenek. 3.5.1.2 A populáció működése A populáció létének egyik alapfeltétele a populációt alkotó egyedek közötti köl­csönhatás (interakció). Ha az egyes egyedek esélye azonos egy másik egyeddel való kölcsönhatásra, akkor ez a populáció egyik stabilizáló tényezője. A populáción belüli lehetséges kölcsönhatások száma az egyedszám függvénye. Az n egyedszá- mú populációban lehetséges kölcsönhatások száma: n(n-l). Ha a populáció 1000 egyedből áll, akkor a közöttük lehetséges kölcsönhatások száma 999.000. Ha a po­puláció elég nagy számú egyedből áll (ahol az események statisztikailag jól érté­kelhetők), ott az interakciók száma igen nagy érték lehet. Feltételezzük, hogy a po­

Next

/
Oldalképek
Tartalom