Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
3. Ökológiai alapok
74 Alkalmazott hidrobiológia A bioszféra anyagforgalmi folyamatai közül a biológiai produkciót kell elsősorban megemlíteni. A biológiai produkció egységnyi idő alatt egységnyi felületen, vagy térfogatban megtermelt szervesanyag mennyiséget jelent. Mértékegysége tö- meg/felület(vagy térfogat)/idő. A biológiai produkció terméke a biológiai produktum, vagy más néven biomassza. A biomassza mértékegysége tömeg/felület (vagy térfogat). A különböző ökológiai rendszerek a biológiai produkciójukban különböznek egymástól, az ökoszisztéma működési egységei hasonlóak. A sivatagban az ökoszisztémára jellemző struktúra ugyanúgy megtalálható, mint az őserdőben, csak a két rendszer biológiai produkciója, következésképpen biomasszája nagyon eltérő. Ugyancsak erősen különbözik az eltérő környezet miatt a struktúrához tartozó fajszerkezet is. A 3.2. ábra által bemutatott ökoszisztéma rendszermodell is valójában a valóság nagymértékű leegyszerűsítése. A természetben a szereplők, a kölcsönhatások sokkal bonyolultabbak, összetettebbek, gazdagabbak, ábrán alig bemutathatok. A Földön valamennyi élő rendszer (szárazföldiek és víziek is) a fentiek szerint épül fel és működik. A különbség az ökoszisztéma fajaiban, az egyes élőlény csoportok jelentőségében, és az anyagforgalmi folyamatok intenzitásában mutatkozik meg. Hasonlítsuk össze, például a felszíni, a felszín alatti vizeket és a nyers települési szennyvizet. A felszíni vízben többnyire megtaláljuk valamennyi élőlénytípust. Vannak benne elsődleges termelők (algák, magasabbrendű vízinövények), fogyasztók (pl. kisrákok, kerekesférgek, halak), és lebontó szervezetek (pl. baktériumok, sugárgombák, stb.). A Nap fényenergiájának hatására a vízben levő tápanyagokból a növények szervesanyagot termelnek, mely bekerül az anyagforgalomba. A felszíni vizek szervesanyag és növényi tápanyag tartalma széles határok között változhat, de a másik két típushoz képest közepesnek mondható. A felszín alatti vizekben fény és növények hiányában fotoszintézis nem folyhat, az ott levő szervesanyag nagyrészt a felszínről kerül be. (időnként és helyenként a kemoszintézis a felszín alatti vizekben, fotoszintézis hiányában jelentős szervesanyagot termelőfolyamat lehet. Növények, és növényevők értelemszerűen hiányoznak ebből az életközösségből. Az élőlények nagy része a lebontókhoz tartozik, jellegzetes szaprofita táplálékhálózat alakul ki, melyre az alacsonyabb rendű szervezetek túlsúlya jellemző. A kevés szervesanyag és a speciális életkörülmények miatt a fajlagos biomassza alacsony. Növényi tápanyagok koncentrációja összességében a felszíni vizekéhez hasonló. A települési szennyvíz ivóvízből keletkezik. Az ivóvízben nagyon kevés az élő szervezet. A szennyvízben levő nagy mennyiségű szervesanyag külső eredetű. Növények hiányoznak ebből a rendszerből, fotoszintézis nincs. Ebben az esetben is szaprofita tápláléklánc alakul ki, melyet a mikroorganizmusok dominanciája jellemez. A szennyvíz a másik két víztípushoz képest jellemzően nagyobb iontartalmú, benne a növény tápanyagok koncentrációja magas. Az ökoszisztéma működése a törvényszerűségek mellett különböző szabályokra épül, melyek általánosságban érvényesek, „ökölszabályként" értelmezendők, nem feltétlenül igazak mindegyik esetre. Egy példával illusztráljuk az „ökölszabályt".
