Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)

3. Ökológiai alapok

72

Alkalmazott hidrobiológia

3.4.7 Ökoszisztéma

Az ökológiai kutatások többnyire populációkra, társulásokra (populáció együttesekre) vagy ebből absztrakciókkal alkotott rendszermodellekre, ökoszisztémákra vagy ökológiai rendszerre irányulnak, amit az MTA bizottsága a következőképpen definiált: „Ökoszisztéma (ökológiai rendszer) egy populáció vagy társulás ökológiai szemléletű tanulmányozására létrehozott, absztrakciókon alapuló rendszer- modell (határozott módon elrendezett és összekapcsolt elemekből álló, mennyiségileg leírható egység). Alkalmas arra, hogy a valóság bonyolult jelenségeiből az adott szempontból leglényegesebb folyamatokat és összefüggéseket (pl. trófikus kapcsolatokat, energiaáramlási folyamatokat) egyszerűsített formában hűen tükrözze, s a rendszerelemzés eszköztárával leírhatóvá és tanulmányozhatóvá tegye." Az ökoszisztéma fogalom használata csak abban az esetben indokolt, ha valamely egyed feletti organizációjű ökológiai objektumot rendszerként tanulmányozunk. Tehát az ökoszisztéma nem külön szerveződési szint, hanem absztrakció, az lehet bármely egyed feletti objektum, rendszerszemléleti megközelítésben. Az ökoszisztéma vázlatos alapegységeit az 3.1. ábra mutatja. Az ökoszisztéma három fő alapegysége a következő.

■ Elsődleges termelők, vagy autotróf szervezetek. Ezek a földön a zöld növények, melyek a szervesanyag túlnyomó részét előállítják a fotoszintézis révén. A fotoszintézishez a növényeken kívül fényenergia és szervetlen tápanyagok szükségesek. A fényenergiára azért van szükség, mert a szervetlen tápanyagok energia tartalma kisebb, mint a szerveseké, a különbséget biztosítja a Nap fényenergiája. Az elsődleges termelők előállított szervesanyag mennyisége, a növényi biomassza határozza meg a belőle élő állatok számát. A szervesanyag termelés másik formája, a kemoszintézis, a földi anyagforgalomban kevéssé jelentősnek tartott szervesanyag termelési folyamat.

' Fogyasztók. A fogyasztók heterotróf táplálkozású élőlények, melyek közvetve, vagy közvetlenül az elsődleges termelőktől függnek. Főbb típusaik: növényevők, ragadozók, csúcsragadozók. A növényevőket elsődleges, a ragadozókat, pedig másodlagos, vagy harmadlagos fogyasztóknak nevezzük. Azon ragadozófajokat, melyeknek a természetben a parazitákon kívül nincs fogyasztójuk, csúcsragadozóknak nevezzük. Az ember is ebben az alapegységbe tartozik, ezért léte táplálkozási típusa miatt alapvetően függ a többi élőlénytől.

■ Az elpusztult szervesanyagot a lebontok alakítják vissza szervetlen formájába. A lebontóknak két alaptípusuk van: A szaprofágok és az ásványosítók. Az előbbiek a szervesanyagot főként kisebb energiatartalmú szervesanyaggá alakítják, míg az utóbbiak - nevükből adódóan - a szervesanyagból szervetlen anyagokat állítanak elő. Mindkét típus a felhasznált szervesanyag energiatartalmát hasznosítja. A hullákkal, korhadékokkal, ürülékekkel táplálkozó állatok sajátos csoportja a hilofágok - hulladékevők (pl. földigiliszták, százlábúak, farontó szú-