Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
19. A jövő alkalmazott hidrobiológiai kihívásai
A JÖVŐ ALKALMAZOTT HIDROBIOLÓGIÁI KIHÍVÁSAI 19.8 VÍZI ÖKOSZISZTÉMÁK MATEMATIKAI MODELLEZÉSE 603 A szakirodalom szerint a teljes ökoszisztémán alapuló modellek jelenleg nem alkalmasak az ökoszisztémán belül lezajló folyamatok leírására. Ezek olyan sok paramétert tartalmaznak, hogy azokat nem lehet mind megfelelő sűrűséggel megmérni, és a modellt nem lehet igazolni. E modellek inkább a rendszer működésének megértéséhez használhatók, semmint a folyamatok kvantitatív leírásához. Energetikai leírást általában magasabb szerveződési szinteken illetve hosszabb távú vizsgálatoknál szoktak alkalmazni, míg a gyakorlati problémáknál az anyagmérleg vizsgálat terjedt el, mivel az egyes folyamatok könnyebben kezelhetőek. Holisztikus modellek fejlesztését lehetne támogatni, amelyek az egyszerű felépítésből kiindulva, a fokozatos finomításon át próbálják leírni az adott rendszert. A függvény alapú modellek általában determinisztikus jellegűek (azonos kiindulási állapotból minden szimuláció ugyanolyan lefutású), a valós ökoszisztémákban megfigyelhető sztochasztikus viselkedést csak a környezeti tényezők sztochasztikus változásakor tudják szimulálni. Lehetséges a populáción belüli egyenlőtlenségeket illetve események bekövetkezését valószínűségi eloszlásként feltételezni, ez azonban nagyon bonyolulttá teheti a modellt. A modellstruktúra bonyolítását addig célszerű növelni, amíg a változók és a paraméterek száma nem lesz kezelhetetlenül nagy. A gyakorlatban jelenleg az algamodellek, az azokhoz kapcsolt zooplankton almodellek tűnnek a legkezelhetőbbnek. A makrofitonok modellezésének is van értelme. A magasabb trófikus kapcsolatok bevonása ezekbe a modellekbe egyelőre nem javasolható, de jövőbeni kutatásuk fontos lehet, mivel a modellezés és a számítástechnika fejlődésével a jövőben sok változás várható ezen a területen (Honti Márk megállapításai, ÖkoTech 2002). Köszönetnyilvánítás Dr. Padisák Judit, a MTA doktora, a Veszprémi Egyetem Limnológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, aki e fejezetet alaposan átvizsgálta, kritikai észrevételeivel és javaslataival nagymértékben hozzájárult a fejezet színvonalának emeléséhez. Önzetlen segítségét a Szerző hálásan megköszöni.
