Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
18. A hőszennyezés hidrobiológiai hatásai
A HŐSZENNYEZÉS HIDROBIOLÓGIÁI HATÁSAI 579 ban, mint a AT (a hőlépcső, vagyis a befolyó hidegvíz és a melegvíz hőmérséklete közötti különbség, utóbbi a teljes elkeveredés után mérve). A fitoplankton alapján a javasolt felső hőmérsékleti határ 28 C, a AT értéke pedig 12 C volt (Gulyás 1981). Braunstein (1977) megállapította, hogy a hőmérséklet emelkedése a kovaalgák dominanciáját csökkenti, a cianobaktériumokét pedig növeli. Jóllehet a hosszantartó nagymértékű hőmérsékletemelkedés sok algafaj egyedeit károsítja, a rövid ideig tartó hősokk jellegű hatás (ami a hűtővízben is fellép) csak időleges károsodását okoz. Hasonló jellegű dominanciaváltozás a cianobaktériumok javára a tiszai hőszennyezett szakaszon is megfigyelhető volt. Gasparini (1983) szerint a kovaalgák nem szenvednek nagy kárt a hűtőrendszerben, mert kovavázuk van. Az egyéb, szilárd vázzal nem rendelkező algák fotoszintézise jobban károsodik a mechanikai hatások miatt. A zooplankton szervezetek mortalitási rátája egyébként is nagy. Tehát amikor a hűtőrendszerben való pusztulásukat vizsgáljuk, figyelembe kellene venni azt a mortalitást is, ami egyébként hűtőrendszer nélkül is tapasztalható. A halak közül a 90 mm-nél kisebbek mortalitása a legnagyobb, mert azok 90 %-a bejut a hűtőrendszerbe. Az egyik erőművünkben végzett vizsgálatok azonban az algák (köztük a kovaalgák) jelentős mechanikai károsodását mutatták ki (Gulyás 1988). 18.5.3 Zooplankton Evans et al. (1986) nyolc éven át vizsgálta a zooplankton mortalitását a D.C. Cook Atomerőműben (Michigan tó ÉK-i része). Az erőmű átlagos hőlépcsővel, AT = 12 °C dolgozott és a hűtővíz hőmérséklete egy alkalom kivételével nem haladta meg a 35 "C -t. Bár a zooplankton mortalitása nagyobb volt a távozó, mint a bejövő vízben, a különbség kicsi volt (4 % alatti). Nem találtak arra bizonyítékot, hogy a zooplankton késleltetett mortalitása nőtt volna. A Diaptomus spp., Eurytemora affinis és a Limnocalanus macrurus volt a legérzékenyebb a rendszeren való áthaladásra, a cyclopoid Copepodák pedig a legkevesebb érzékenységet mutatták. A Clado- cerák (Daphnia spp., Eubosmirta coregoni) közepes érzékenységűek voltak. A AT és a mortalitás között nem volt összefüggés, ami arra utal, hogy nem a hőmérséklet okozza a pusztulást. Kivételt jelentett az eset, amikor a hőmérséklet meghaladta a 35 ”C-t. Ekkor a bemenő és a kimenő vízben a zooplankton mortalitása között nagy különbséget tapasztaltak az elfolyó víz rovására. Úgy tűnik, hogy a mechanikai stressz fontosabb tényezője a mortalitásnak, mint a AT. Ennek ellenére laza összefüggést találtak a mortalitás és a zooplankton mérete között. A halak zoo- planktont gyérítő legelése a kifolyó melegvízben fontos tényezője a zooplankton egyedszáma alakításának az év nagyobb részében. Kwik (1985) a Crustacea zooplankton és a kerekesférgek viselkedését vizsgálta átfolyásos hűtővíz rendszerű erőmű esetében. A 8,0-19,5 °C között gyűjtött állatokat 5-25 °C hőmérsékletnövekedésnek tette ki. Megállapította, hogy az állatok annál
