Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
18. A hőszennyezés hidrobiológiai hatásai
A HŐSZENNYEZÉS HIDROBIOLÓGIÁI HATÁSAI 575 18.4 A HŐSZENNYEZÉS HATÁSA A VÍZ KÉMIAI MINŐSÉGÉRE A fizikai és kémiai vízminőségi komponensek többségénél - az erre való érzéketlenségük miatt - a hőszennyezés kimutatása nehéz. Egyik dunai erőművünk esetében a vízminőségre gyakorolt módosító hatást a nagymértékű hígulás miatt nem sikerült egyértelműen igazolni. Bitskey (1982) szerint, ha a hűtővíz mennyisége a befogadó vízhozamának 10 %-át meghaladja, a folyó vízminősége is változik. A kémiai vízminőség változása fontos lehet, melyek közül elsősorban az oxigénháztartásra utalók esetében várhatók jelentősebb változások (Szolnoky 1980a, 1980b). Dunstall (1985) az Ontario tó egyik elektromos erőműve hűtővizének kifolyója 18 km2-es környezetében 31 mintavételi helyen vizsgálta azt, hogy az élőlénytársulások és egyéb vízminőségi jellemzők hogyan változnak térben. Az erőmű hatását mintegy 1 km2-es területen mutatta ki a csökkent átlátszósággal és pH-val, valamint a megnövekedett szilícium koncentrációval. Lew et al. (1996) kétdimenziós analitikus folyómodellel vizsgálta a kémiai anyagok koncentrációjának és a vízhőmérsékletnek az alakulását a New River mellett létesült Glen Lyn erőmű esetében. A modell ökológiai és egészségügyi kockázati tényezők számítását is tartalmazta. Az egészségügyi kockázat számításánál három csoportot különböztetett meg: az ésszerű, a maximális és a normál hatásoknak kitett egyének (egyedek) csoportját. Ez volt az első olyan általunk ismert próbálkozás, amely az erőművek működésével járó egészségügyi kockázatot kísérelte meg számszerűsíteni. Egy hazai erőmű esetében a vízminőség változását is ki lehetett mutatni, elsősorban a hő hatására romló oxigénviszonyokban (BME VKKT 2004). 18.5 A HŐSZENNYEZÉS HATÁSA AZ ÉLŐ SZERVEZETEKRE A hőszennyezés élőlényekre gyakorolt hatásának vizsgálatát illetően a 3. fejezetben ismertetett tűrésgörbéből kell kiindulnunk. Minden faj populációjára jellemző a hőmérsékleti tűrésgörbe, amely leírja, hogy az adott populáció mennyire érzékeny a hőmérséklet változására, mekkora a hőtűrése. Hasonló görbével írható le a hőmérséklet hirtelen megváltozására adott válasz is. Az élőlények genetikailag hozzászoktak a hőmérséklet szezonális változásához. A téli hidegben visszahúzódnak, aktivitásuk csökken, esetleg kitartó képleteket hoznak létre. A vegetációs periódusban egyebek mellett a hőmérséklet szabályos változása vezérelheti élet- tevékenységeiket. A természetes hőmérsékletváltozás tehát nem okoz problémát a vízi ökoszisztémában. A gondot a hőmérséklet hirtelen és jelentős növekedése jelenti, vagyis a hőszennyezés.
