Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
2. Fizikai és vízkémiai alapok
56 Alkalmazott hidrobiológia vagy konvekció áramlást. Biológiai szempontból a nyugvó és mozgó vízterületek egyaránt biztos alapot adnak a vízi élő szervezeteknek. A ritmikus vízmozgáshoz tartoznak a haladó és álló hullámok. A hullámzáskor, vagyis a tovahaladó hullámzásban csak a mozgás halad tovább, a vízrészecskék közel kör alakú pályán mozognak. A hullámzás a szél hatására jön létre, a vízrészecskék vertikálisan a mélység felé elmozdulnak ennek következtében a mélység felé, csökken a víz hullámmozgásának intenzitása. A vertikális elmozdulás jelentősége a sekély vizeknél nagy, mert a kritikus szélerősség esetén az egész víztömeg felkavarodik. Természetesen ez kihatással van a plankton szervezetek vertikális megoszlására. A felszín lakóit összekeverheti a fenéklakókkal, jelentős részük összetöredezik. Ez a felkeveredés a tavakban hasonló életkörülményt biztosít az életközösség számára, mint a folyóvízben. Évszaktól függetlenül a kritikus szélerősség a sekély tavaknál olyan viszonyokat hoz létre, mint a mély tavaknál az őszi és tavaszi teljes cirkuláció. Mélyebb vizeknél a tovahaladó hullámzás jelentősége vízbiológiai szempontból elenyésző, mivel a kialakult rétegzettségben változást nem idéz elő. Az epilimnion, hipolimnion határán a vízrétegek sűrűségének különbsége miatt ún. belső haladó hullámok keletkeznek. A ritmikus vízmozgás vagy hullámmozgás másik típusa az álló hullám vagy vízlengés. Létrejöttének oka a túlnyomás, amely származhat a levegőtől, a szél torlaszoló hatásától, vagy nagymennyiségű hirtelen lezúduló csapadéktól. Keletkezésekor a víz tükre a tengely mentén a vízszintes helyzetből kibillen, ennek következtében vízszintváltozás áll be. A vízszint a tengely mentén emelkedik, vagy süllyed, majd az egész víztömeg lassan csillapodik, lengésbe megy át. A Balaton esetében a hosszanti irányú tengely mentén elmozdult víztömeg okozta vízszintkülönbség a két vége között a 110-120 cm-t is, eléri. A lengési periódus időtartama függ a meder méreteitől, és jellemző az illető vízre. Beszélhetünk külső és belső állóhullámokról. A külső állóhullámok hatása a parti területek ritmikus elárasztásában jelentkezik. A mélyebb tavaknál a belső állóhullámok a különböző hőmérsékletű és sűrűségű rétegek határ felületén jönnek létre, pl. a metalimnion lengésbe jön. A vízlengés keletkezésénél a vízrészecskék vertikálisan elmozdulnak, a csomópontok közelében a horizontális elmozdulás erőteljes. A belső vízlengésnél a vízszintes irányú eltolódás a víz mélyebb rétegeiben megy végbe. A külső állóhullám csak a parti, élő vízi organizmusokat befolyásolja. A belső állóhullám vízbiológiai jelentősége lényegesen nagyobb, a plankton függőleges irányú elterjedését megváltoztatja. Az aritmikus vízmozgáshoz tartoznak a konvekció és a horizontális áramlások, amelyek kialakulását a hőmérséklet, a sűrűségkülönbség és a szél okozza. Ez az áramlás a nyári hónapokban az epilimnionban szinte folyamatosan követi a napszakos hőmérsékleti ingadozást. Az állóvizekben attól függően, hogy van-e befolyó víz vagy lefolyás, különböző áramlások jöhetnek létre. A tavi áramlás kialakulását, intenzitását befolyásolja a befogadó és a beömlő víz vízállása, sűrűsége, hőmérséklete és a vegyi összetétele.
