Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
17. Toxikológia
554 Alkalmazott hidrobiológia csak lehetőség van rá, több párhuzamos vizsgálatot végeznek mindegyik hígításnál azért, hogy a kapott eredmény biztonsága javuljon. Általában három párhuzamos vizsgálat szükséges. A vizsgálatok időtartama szintén a szabványban meghatározott, és a teszt típusától függően különböző lehet. Az eredmények értékelése az LDgo és/vagy az LCgo érték alapján történik. Az LD50 (az 50 %-os letális dózis, vagyis az 50 %-os pusztulást okozó adag) az a méreganyag dózis, amelynek felvétele esetében a teszt szervezetek 50 %-a elpusztul. Általában vízi környezetben nem állapítható meg könnyen az, hogy a szervezetek a méreganyagból mennyit vettek fel, ilyen esetekben az LC50 megadása célszerű (az 50 %-os letális koncentráció, vagyis az 50 %-os pusztulást okozó koncentráció). Az utolsó peremfeltétel az, hogy lehetőség szerint a tesztet elegendően nagyszámú egyeddel végezzük mindegyik hígítás esetében. Ez az alapja az adatok statisztikai kiértékelhetőségének, mely az eredmények megbízhatóságának záloga. Ez a peremfeltétel nem minden esetben biztosítható, csak olyan teszt fajok esetében, amelyek tenyésztése nem okoz gondot, és az olcsó. 17.4 A TOXIKOLÓGIAI TESZTEK TÍPUSAI A toxikológiai teszteknek sokféle típusa van (Felföldy 1974, 1980, 1987, Hegedűs 1998): ■ sztatikus és dinamikus akut gyorstesztek, • hosszú idejű tesztek, ■ különleges tesztek, ■ ökotoxikológia. A gyorsmódszerekkel csak az akut mérgezés hatásai állapíthatók meg Ezek a kísérletek 6-96 óráig tartanak. A rövidlejáratú kísérletek eredménye többnyire valamilyen küszöbérték, vagy határkoncentráció, mely lehet ártalmatlan, kritikus, veszélyes, vagy halált okozó. A krónikus hatást hosszantartó, folyamatosan kis méregadagokkal, dolgozó módszerekkel lehet megállapítani. Ezekkel a módszerekkel arra kapunk választ, hogy a méreganyagok folyamatosan a környezetbe jutva milyen hosszúidejű változásokat okozhatnak. E kísérletek több tíz napig, esetleg néhány száz napig tarthatnak. A krónikus vizsgálatok eredménye valamilyen élettani tulajdonságban, egészségi állapotban megfigyelt változás. Ezzel a módszerrel határozható meg a méreganyagok legkisebb hígítási foka, amely már ártalmatlan (Felföldy 1974, 1980, 1987). A továbbiakban röviden e módszerek lényegét ismertetjük Gulyás (1976, 1983), Németh (1998) és Hegedűs (1998) munkája nyomán.
