Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
17. Toxikológia
550 Alkalmazott hidrobiológia ■ Hatás indikátor fajok, melyek az adott környezeti hatásra élettani vagy morfológiai változással reagálnak, ezt a hatást mérni, vagy jelezni lehet. Jó hatásindikátorok a toxikológiai tesztekben használt fajok. ■ Akkumuláció indikátor fajok, amelyek a szennyező anyagokat felhalmozzák szervezetükben. Erre példa a zuzmó, amely a levegőszennyezés kiváló indikátora. A zuzmók gomba és alga fajok szimbiotikus kapcsolata. A zuzmóknak nincs bőrszövetük, testükbe a levegőt szennyező anyagok akadálytalanul bejuthatnak, és ott akkumulálódhatnak, ha a szennyezés mértéke kisebb, mint amennyitől a zuzmó elpusztulna. További előnyük a zuzmóknak az, hogy a telepeik lassan, körkörösen növekednek, ezért a levegőszennyezés múltbeli változásait is lehet e telepek vizsgálatával követni. Az akkumulációs indikátor szervezetekre az állatvilágból az árvaszúnyog lárvái is jó példák, melyek a nehézfém szennyezettség mértékére adhatnak információt. A vízi csigák és kagylók is alkalmasak az akkumulációjuk révén a nehézfém szennyezettség mérésére. Japánban, a Minamata-öbölben sok ember halt meg, és még többen megbetegedtek azért, mert az öböl vizébe egy nagy vegyi gyár higanyt juttatott. A higany anaerob környezetben metileződött (metil-higannyá alakult), és ez bioakkumuláció és biomagnifikáció révén az emberekben olyan töménységet ért el, hogy a higanymérgezés kialakult (Minamata betegség). Az akkumulációs indikátorok apropóján foglalkoznunk kell két, alapvetően fontos jelenséggel, a bioakkumulációval, és a biomagnifikációval. Rengeteg olyan vegyü- let van a környezetünkben, amely bioakkumulációra és biomagnifikációra képes. Bioakkumuláció valamely elem, vagy vegyület fokozott mértékű felvétele, és fel- halmozódása az élő szervezetben. A környezetben levő koncentrációhoz képest ez a feldúsulás több nagyságrendet is kitehet. Biomagnifikáció pedig valamely elem, vagy vegyület növekvő mértékű feldúsulása a tápláléklánc magasabb szintjei felé. Ezeknek a vegyületeknek a hatásai látensek maradnak addig, amíg koncentrációjuk az ökoszisztéma különböző szintjein a toxikus szint alatti. További felhalmozódás esetében viszont a toxikus hatás megjelenik, esetenként akkor, amikor a forrás már nem is azonosítható. Olyan ez, mint egy időzített bomba, akkor robban, amikor esetleg nem is számítunk rá. A biomagnifikáció mechanizmusát a 17.1. ábra mutatja. A méreganyag hatása tehát előbb jelentkezik a csúcsragadozók esetében, mint a tápláléklánc alacsonyabb szintjei, mert a csúcsragadozókban alakul ki előbb a toxikus koncentráció. A jó bioindikátor szervezetek lényeges tulajdonságai az alábbiak: ■ genetikai egységesség, • megfelelő érzékenység a vizsgált anyagra, ■ specifikus és mérhető hatás, ■ reprodukálható legyen a módszer, vagyis ismétlésekre hasonló eredményeket adjon,
