Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
2. Fizikai és vízkémiai alapok
48 Alkalmazott hidrobiológia A környezet és az élővilág közötti összefüggés kölcsönös. A vízminőség alakításában a fizikai, kémiai anyagokon túl részt vesznek a biogén faktorok, az élővilág összetételét meghatározó módon a környezeti viszonyok befolyásolják. Azonban befolyással vannak a vízben élő szervezetek életfeltételeire, azok az életterükre. Az élő szervezetek jelenléte rendkívül fontos a kontinentális felszíni vizek minőségének alakulásába. Ezért a műszaki gyakorlatban ismerni kell - a biotechnika fogalma mellett mindazokat a fizikai, kémiai, biológiai hatásokat, amelyeket e vizek élő szervezetei kifejtenek. A vizeket olyan közegnek kell tekintenünk, amelyeket természetes körülmények között élőlények népesítenek be. A vízi élő szervezetek anyag-cserefolyamataikat szaporodásukat és elhullásukat a víz sűrűsége, viszkozitása és a vízfelületi feszültsége befolyásolja. A víz sűrűsége az oldott sók koncentrációjától és hőmérsékletétől függ. A felszíni és felszín alatti vizek egyaránt tartalmaznak oldott sókat. A felszíni szárazföld vizeinek sótartalma 0,1 -1,0 mg/L körüli értéket, míg a tengervíz átlagos sótartalma 35 mg/L mutat. A szikes vizeknél szélsőséges esetekben 25 mg/L-el is lehet. A 231,3 mg/L-t a Holttenger vize éri el. Ezek a sókoncentráció értékek a +4 °C-os vízre vonatkoznak. 2.6.1 A vizek hőmérséklete A hőmérséklet a vízi szervezetek életfeltételeinek optimális alakulásában az egyik legfontosabb környezeti tényező. A vizek felmelegedése és hőmérsékleti változása jelentős mértékben a Nap abszorbeált sugárzó energiájára vezethető vissza, és csak kismértékben függ a Föld saját melegétől, mint pl. nagy mélységű krátertavaknál, továbbá az emberi tevékenységtől (erőművek, egyéb ipari hűtővizek hő terhelésétől). A vízi élő szervezetek szempontjából nagy jelentőségű az a tény, hogy a víz fajhője 1,0 ca l/g°C, arnely más anyagokéhoz viszonyítva nagy érték. A kőzetek jelentős részének fajhője 0,2 cal/g°C a jégé 0,5 cal/g°C. A magas fajhő értékéből következik, a víz felmelegedése és lehűlése lassú folyamat. Az atmoszférában ez a változás sokkal gyorsabban megy végbe. A víz hőmérsékletének ezt a lassú változását a mélyebb tavaknál lehet tapasztalni. A sekélyebb állóvizeknél a hőmérsékleti ingadozás követi a levegő hőmérsékletének az ingadozását, hogy a vizekben a hő- mérsékleti viszonyok kiegyenlítettebbek, mint a levegőé. A mérsékelt égövi mélyebb állóvizeknél az évszakos hőmérsékleti változás, a levegőéhez viszonyítva kisebb mértékű. A nyári és téli évszakokban, a víztömegben rétegződés alakul ki. Tavasszal és ősszel a vizek hőmérséklete egyenletes. Ezekben az évszakokban a hőmérsékleti egyenetlenség kialakulására, a vízben létrejövő áramlások nagy hatással vannak. így a konvekciója szél okozta vízmozgások és a turbulencia. A vízi szervezetek élettevékenységükben, a vizekben uralkodó kiegyenlítettség igen nagy jelentőségű, mivel a biológiai folyamatok reakcióképessége elsősorban a hőmérséklet függvénye.
