Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
2. Fizikai és vízkémiai alapok
Fizikai és vízkémiai alapok 41 hogy a kálium és nátrium mennyisége a földön közelítőleg egyforma, és sói a vízben jól oldódnak, mégis a vizekben a kálium-ion kisebb mennyiségben fordul elő, mint a nátrium. A kálium nagyon sok olyan ásványban van jelen, amelyeknek nagy része a vízben nem oldódik. A kalcium-ion a nátrium-ionhoz hasonlóan igen elterjedt a vizekben, de értéke nem sokkal megy 100 mg/L fölé. Ez a kalcium-karbonát és kalciumszulfát csekély oldhatóságával magyarázható. Ennek következtében a magmás kőzetekből kikerülő kalcium könnyen visszamarad a kilúgozódás szilárd maradékai között és a kőzetek meszesedését és gipszesedését okozza. A felszíni és felszín alatti vizekben a leggyakrabban a kalcium-hidrogénkarbonát alkotja az oldott sók túlnyomó többségét és a rendkívül elterjedt kalcium-hidrogénkarbonátos vizet adják, nagyon ritkán kíséri a szulfát- és klorid-ion. A kalcium-ion szervetlen úton kerül a vízbe a magmás kőzetek kilúgozódása útján, vagy másodlagos úton, mészkő, dolomit, gipsz oldódásával. A magnézium-ion viszonylagos mennyisége a vizekben kisebb, mint más kationok mennyisége és ezért nagyon ritkán fordulnak elő olyan édesvizek melyekben a kationok között a magnézium-ion túlsúlyban, van. A magnézium-ion a magmás kőzetek, vagy dolomitok kilúgozódása útján, vagy magnéziumos ásványok bomlásával kerül a vízbe. A mangán-, és vas-ionok rendszerint kis koncentrációban vannak a vízben, a szulfát-ion és a hidrogénkarbonát-ion kísérőjeként. A vastartalmú kőzetek redukciós folyamatai során oldatba megy a vas-ion. Az oldatban levő vas sók kedvező feltételeket teremtenek a vasbaktériumok és algák életműködéséhez, mely gyakran komoly műszaki problémát idéznek elő. A felszaporodott és kivált vas(III)-hidroxid a vas-, mangánbaktériumokkal együtt csővezetékek eldugulását okozhatják. E témakör bővebb kifejtése a 6. fejezetében történik. Az ammónium- ion jelenléte szerves szennyeződést mutat, de a felszíni és felszín alatti vizekben csak kis mennyiségben fordul elő. A foszfor oldott és szilárd anyagokban fordulhat elő, ezeken belül lehet szerves, vagy szervetlen kötésben az élővizekben, ahova különböző szennyvizekből, szervesanyagok bomlásából valamint a talajból kerülhet be. A foszfor és vegyülétéi a vízi növényi tápanyag szempontjából a legfontosabb vegyületek. Egyes fajok igen kis koncentrációban is hasznosítani tudják mind a szervetlen (P043) alakban, mind pedig a szerves vegyületekben előforduló foszfort. A vízbe a foszfor kőzetek bomlása útján (természetes, szervetlen ortofoszfát), biológiai anyagcsere következtében, emberi tevékenység útján (műtrágya, házi és ipari szennyvizekkel), valamint a detergens szennyeződésekből jut (vö - 4.5. fejezet). A vízben oldott szervetlen foszfort elsősorban az autotróf növényzet hasznosítja, másodsorban a baktériumok is felhasználják életműködésükhöz. Újabb kutatások szerint a kondenzált-foszfátokat az algák, a szerves-kötésű foszfort az állati szervezetek, véglények hasznosítják. A baktériumok a szerves foszfor vegyületeket szervetlen foszfáttá alakítják át. A foszfor a vizek algavilágának életében a legfontosabb komponens, és egyben minimum faktor is, mivel foszfor hiányában az élőlények
