Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
13. A Víz Keretirányelv és a hidrobiológia
A Víz Keretirányelv és a hidrobiológia 415 emberi hatások, olyan mértékben módosul a környezeti spektrum, és vele a biocö- nózis is. Amennyiben ez a folyamat az ökológiai értékek (pl. ritka fajok) elvesztésével jár, a köznapi nyelv degradációnak nevezi. Az emberi hatások tehát elsősorban az élettelen környezetet érik (pl. folyószabályozás történik, kotorják a vízteret, partfalat építenek, jelentős a vízkivétel, stb.), és ezen keresztül módosul a biocönó- zis (BME VKKT 2002, 2004) (vö - 14. fejezet). Az ábrán megfigyelhető kettős nyilak azt jelzik, hogy a környezet és a biocö- nózis egymásra hatásáról van szó a folyamat során. Az élőlények amellett, hogy alkalmazkodnak a környezetükhöz, meg is változtatják azt. Ez a folyamatként felfogható állapotváltozás sorozat az egyik kulcsfontosságú tényezője például a másodlagos szukcessziónak. Ez az egymásra hatás a VKI értelmezésében egyáltalán nem jelenik meg sem fogalmi, sem hatáselemzési szinten. A VKI leegyszerűsített ökológiai háttere két buktatót takar, melyek egyben a VKI szakmai hibái is, ezek a következők. A VKI értelmezésébe nehezen fér bele a fejlődés lehetősége. Az élőlények és környezetük szoros egymásra hatásnak eredményeképpen állandó változásnak vagyunk tanúi, ez a meghajtó ereje a szukcessziónak és az evolúciónak is (vö - 3. fejezet). A VKI szemlélete ezzel szemben teljesen statikus. A fejlődés követése csak akkor fér bele a VKI szemléletébe, ha időszakonként újraértékeljük az egész rendszerünket. Hibás az a feltételezés, hogy az emberi hatások megszűnésével az ökoszisztéma a korábbi állapotába kerül vissza. Legtöbbször a fejlődés alternatív irányt vesz fel, és egy új, korábban nem volt állapot áll elő. Ezért nem beszélünk arról, hogy az emberi hatások megszűnésével a „természetes állapot" áll vissza, hanem egy korábbitól valószínűleg különböző „zavartalan" állapotba kerül a rendszerünk. Ez a felismerés azért különösen zavaró, mert a minősítés alapja az emberi hatásokat megelőző zavartalan állapot, amely nem lesz azonos a rehabilitáció utáni zavartalan állapottal. Következésképpen egy víztestnek vagy két „referencia állapota" lesz, (rehabilitáció előtti, és utáni), vagy pedig lehet, hogy nem érhető el a környezeti célkitűzés (a jó állapot, melyet a zavartalan állapotból vezetünk le). Ezek a hibák a VKI alkalmazásának rugalmassága miatt remélhetőleg áthidalhatók. 13.1. ábra: A komplementaritás elve és a VKI
