Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
12. A komposztálás biológiája
396 Alkalmazott hidrobiológia A ma általánosnak tekinthető, iparosított meleg komposztálás egyes szakaszai ugyanakkor az alábbiakkal jellemezhetők. A bevezető szakaszban az optimális körülmények közé kerülő mikroorganizmusok nagy sebességgel szaporodni kezdenek (jó tápanyag, szénhidrát, fehérje, zsír, és oxigénellátás), a hőmérséklet az intenzív anyagcsere hatására gyorsan a mezofil, majd a termőül tartományba emelkedik. E szakasz hossza jobb esetben néhány óra, esetleg 1-2 nap. Meg kell jegyezni, hogy a bevezető szakasz jelentősége a gyakorlat és az elmélet szempontjából csak annyi, hogy a hőmérséklet el kell, hogy érje a szükséges értéket. A legtöbb szakember ezért nem is tekinti külön szakasznak (Kutzer 2000). Az egyes szakaszokban a hőmérséklet változását a 12.1. ábra mutatja. 12.1. ábra: A hőmérséklet változása a komposztálás során (Alexa és Dér 2001) A lebomlási, vagy termoül szakasz kezdetén a szervesanyag lebontásáért még a mezőül mikroorganizmusok felelősek, amelyek szaporodásának a hőmérsékleti optimuma 30-45 °C. Ezt meghaladva arányuk egyre csökken, de a hőmérséklet szükséges mértékű növelését még biztosítják (Alexa és Dér 2001). A nyersanyagok lebontásának a nagyobb része a második fázisban történik, amit a legnagyobb levegőigény és a legnagyobb C02 keletkezés bizonyít. A maximális lebontáshoz a hőmérsékletet 40-50 °C között kell tartani a levegőztetéssel. A mezőül mikroszervezetek száma 45°C-ig növekszik, 50°C felett már nagy számban pusztulnak el, és 55 °C felett csak hőmérsékletre rezisztens fajaik maradnak fenn. A mezőül mikroűóra pusztulásával egy időben gyorsan szaporodnak a termoül mikroorganizmusok, a cellulóz és lignin bontására képes sugárgombák és gombák, amelyek hőmérsékleti optimuma 50- 55 °C között található. 75 °C felett már alig lehetségesek biológiai folyamatok, hanem a tisztán kémiai (autooxidatív és pirolitikus) folyamatok a jellemzőek. Az átalakulási szakasz több hétig is eltarthat, miközben a hőmérséklet jelentősen csökken. Ekkor a könnyen bontható részek koncentrációja már minimális,
