Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
2. Fizikai és vízkémiai alapok
38 Alkalmazott hidrobiológia a vízben, baktériumok csak jelentéktelen számban találhatók. A víz szennyeződésének mértékét és idejét a mineralizációs folyamatokból azok laboratóriumi elemzésével meg lehet állapítani. A friss, vagy tartósabb szennyeződésre mutató érzékenyebb baktériumok és a könnyen bomló szervesanyagok jelenléte sokkal nagyobb veszélyt jeleznek, mint az oxidációs folyamatok végtermékeként megjelenő szervetlen gázok, ionok. A talajvíz coli- és baktériumszáma erősen változik, amit az évszakok is befolyásolnak, így nyár vége felé a legnagyobb. A szervesanyagok nitrogéntartalmú közbenső bomlási termékek, a sok klorid, kén-hidrogén nemcsak emberi és állati hulladékokból, ürülékekből kerülhet a talajvízbe. Ezek az anyagok akkor is megtalálhatók a vízben, ha tőzeges, vagy régóta mocsaras a talaj, de eredhet nagy meny- nyiségű szervesanyagot tartalmazó iszapból, és kimosódhat elhalt vízinövényekből. Ebben az esetben ezek az oldott anyagok nem esnek kifogás alá, mivel nem fekáliás szennyeződésekről van szó. A víz magasabb klorid-ion tartalma ásványi eredetű is lehet, ilyenkor nem jelez szennyeződést, ha mellette más szennyeződésre utaló egyéb ion nincs jelen. 2.2.3.2 Forrásvíz A források lassúbb vagy gyorsabb mozgásban levő felszín alatti talajvizek, melyek valamilyen okból a föld felszínére törnek. A föld felszínén igen változatos formában jelennek meg, így a vizenyős területeken széles sávban kiterjedő szivárgásoktól egészen a nagyobb vízhozammal egy ponton előtörő forrásokig. A nagy távolságról érkező forrásvizek hosszú szűrőhatáson mennek keresztül, ezért minőségük kémiai és bakteriológiai szempontból is sokkal megfelelőbbek, mint a talajvízé. Ezek közvetlenül ivóvízként felhasználhatók. Külön csoportot képviselnek a kőzetrepedésekben mozgó, különösen mészkövekből felbukkanó források, melyek gyakran hosszú utat tesznek meg egymással összefüggő repedésekben, járatokban anélkül, hogy megfelelő szűrő- és tisztítóhatás érné a vizet. Az ilyen források vize rendes körülmények között tiszta és szeny- nyeződéstől mentes, a repedésekben lerakodott, hordalék a vizet megszűri, azonban hóolvadáskor, vagy nagyobb esőzések alkalmával a forrásvíz megzavarosodik és a baktérium tartalma ugrásszerűen, megemelkedik. A karsztforrások vízminősége nem állandó úgy, mint a tisztító- és szűrőhatásnak kitett forrásvizeké. A patakok, folyók, tavak, partján megtalálható partiszűrésű víz, szintén talajvíz, mely a közeli felszíni vízzel a talajon keresztül összeköttetésben van. A nagyobb víztömegek és az élénk vízszintes mozgás közben fellépő talaj szűrő- és tisztítóhatása miatt többnyire szennyeződéstől mentes. Vize a gyors mozgás, illetve szűrőhatás következtében többnyire kémiai és bakteriológiai szempontból tisztább a talajvizétől. A felszín alatti vizek minőségét vizsgálva megállapítható, hogy a talajvízrétegeknek a felső része a legszennyezettebb a mélység növekedésével a víz egyre tisz