Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
3. Csepregi András: A karsztvíztermelés hatása a Dunántúli-középhegység vízháztartására
3.7.3. Keleti-Bakony- Vértes D-i víztest 306 co 302 E 298 « 294 290 34. ábra. Észlelőkutak vízszintidősorai - Balaton-felvidék 35. ábra. Forráshozam idősorok - Balaton-felvidék zésre. A Balaton-felvidék karsztforrásai sekélykarsztos vízgyűjtőjét, gyors vízforgalmú források, amelyek szintén érzékenyek a beszivárgás változásaira (35. ábra). A vászolyi Nagy-forrás hozamadatai reprezentatívnak tekinthetők, és jól jellemzik a térség utánpótlási viszonyait. A forrás adatsoraiból jól látható, hogy a nagy csapadékú időszakokban a tárolóban akkumulálódik a víz, de a kiürülés egy-két éven belül megtörténik. A balatonfüredi Koloska-forrás aszályos időszakban többször is kiszáradt. A pécselyi Zádorkút viszonylag bővizű forrásáról, a vízmű forrásfoglalása óta (1990-től), csak bizonytalan adatokkal rendelkezünk. A vászolyi forrásmérési adatok alapján megállapítható, hogy az elmúlt fél évszázadban a legnagyobb és viszonylag tartósan magas hozamú időszak az 1960-as évek közepén volt. A hozamcsökkenés oka a csapadék, ill. beszivárgás csökkenése, a Balaton-felvidék vízszintészlelő kútjait a bányászati víztermelés depressziós hatása nem érintette. A Keleti-Bakony-Vértes D-i víztest több nagy szerkezeti, vízföldtani egységre bontható. Ezek a Balaton-felvidékhez E-ról csatlakozó Veszprémi- Bakony, a Keleti-Bakony, és ezek E-i előtere, valamint a Móri-ároktól K-re, a Vértes hegység D-i része. A Vészprémi-Bakony Ny-i részét leszámítva, ezen a területen a nyirádi hatás már nem volt észlelhető. A víztest területén két jelentős depresszió, a Kincsesbánya- rákhegyi és a tatabányai eocén bányák hatása mellett, lokális depressziót okozott a várpalotai és a balinkai bányák karsztvíz termelése is. A nyirádi bányászati vízemelés okozta depresz- sziós hatás Nagyvázsonyban határozottan, Nemesvámos környezetében kis mértékben, Veszprém-Gyulafirátót területén pedig nem volt kimutatható (36. ábra). A maximális vízszinteket itt is az 1960-as évek közepén, végén mérték. A magasabban fekvő kutak vízszintváltozásaiban az éves beszi- várgási időszakok még megfigyelhetők aszerint, hogy nőtt-e vagy csökkent az utánpótlás a tárolóból kilépő vízkészlethez képest. A Keleti-Bakony-Vértes D-i víztest térségének legjelentősebb működő forrásai az ösküi és hajmáskéri források (37. ábra). Az ösküi források hozama az 1984-1987 közötti várpalotai karsztvízbetörés idején bekövetkezett elapadást leszámítva viszonylag kiegyenlített. Az 1996-tól tapasztalható hozamnövekedésben a csapadék növekedésének is szerepe van. A hajmáskéri Községi-forrás hozama az 1960-as évek elején lényegesen nagyobb volt a jelenleg mérhető értékeknél. 1990-1996 között ez a forrás és a többi hajmáskéri forrás is elapadt, ami a kis beszivárgás és a térségi víztermelés hatására következhetett be. A terület forrásai '96 után újra indultak, de hozamváltozásaikban éven belüli ingadozások nem nagyon jelentkeznek, valószínű ezek98
