Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
3. Csepregi András: A karsztvíztermelés hatása a Dunántúli-középhegység vízháztartására
33. ábra. Karsztvízszint és forráshozam idősorok - Nyugati-Bakony míg a Hévízi-tó esetében 1996 óta csak 1999-ben volt, átmenetinek bizonyult hozamnövekedés, ezt leszámítva a hozam mindössze néhány százalékos mértékben ingadozik. A tó hozamára nem gyakoroltak hatást sem a 2000-2003. évi száraz, sem az ezt követő csapadékosabb évek. A tó forrásának regenerálódása és annak megtorpanása alapján egyértelmű, hogy a nyirádi depresszió nem okozott visszafordíthatatlan károkat sem a forrás hozamában, sem a tó állapotában. Ugyanakkor a tó környéki hévíztermelő-kutak hatása korlátozza a további hozamnövekedést, amelynek érdekében előbb-utóbb a mainál szigorúbb engedélyezésre és ellenőrzésre lesz szükség. A tapolcai Királykút kisebb hozamú forrás, jelentős hozamváltozás a korábbi évekhez képest nem volt, mert a forrás nem a főkarszt- ból, hanem a Tapolca környéki miocén karsztból kapja a vizét. A víztest területén a vízszintek és a forráshozam változások között szoros kapcsolat figyelhető meg (33. ábra). A Nyugati-Bakony területén bekövetkezett vízszintváltozások egyértelmű kapcsolatot mutatnak a tapolcai Malomtó vízhozam változásaival, a hideg és a meleg karsztos tározórésszel egyaránt. 3.7.2. Balaton-felvidék A Balaton-felvidék nem része a főkarsztvíztárolónak, területén nincsenek nagy kiterjedésű, hidrau- likailag összefüggő karsztterületek. Nagyfokú tagoltság és kőzettani változatosság jellemzi, sok kisebb-nagyobb karsztos részvízgyűjtőből áll, amelyek vízét egy-egy forrás csapolja meg. Ezeknek a helyi vízellátásban jelentős szerepük van. A rész vízgyűjtők területén a karsztvízszintek nagyon változatosan alakulnak, ezért a néhány kiválasztott kútnak csak a vízjárását lehet a területre jellemzőnek tekinteni, az abszolút szintek még szomszédos részvízgyűjtők esetében is akár száz m-rel is különbözhetnek egymástól, ami a főkarsztra nem jellemző. A legmagasabb karsztvízszintek a terület Veszprémi-Bakonnyal szomszédos területein mérhetők (34. ábra), ezért az ábrán a Pécsely-1 vízszintingadozását függőleges eltéréssel és annak megfelelően az ábra jobb oldalán külön magasságbecsléssel ábrázoltuk. Az egyes vízgyűjtőkön a vízszintek a beszivárgás-kiürülés menete szerint változnak, így az idősorokra jellemző az éves periodicitás és az 1970-es évekhez képest a vízszintek csökkenésének tendenciája, ami az alacsonyabb maximumokban és minimumokban is mutatkozik. Az idősorokban jól látszik az utóbbi másfél évtizedben kétszer, az 1990-es évek fordulóján és a 2000-es évek elején tapasztalt több éves száraz időszak hatása. Mivel ezeken a területeken a karsztos kőzetek kis vastagságúak, kicsi a tárolódás, a vízszintidősorok elsősorban a beszivárgás mennyiségével és intenzitásával arányosak. A bemutatott kutak vízjárása a Balaton-felvidék többi kútjára is jellemző. A Balaton-felvidéki víztest területén a viszonylag nagy hozamú források többsége vízműként működik, ezért az ivóvízellátásra felhasznált termelési adatok nem tájékoztatnak a tényleges vízkészletről, mert a források túlfolyó hozamát nem mérik. Erről a területről összesen három törzshálózati forrás adata áll rendelke97
