Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
3. Csepregi András: A karsztvíztermelés hatása a Dunántúli-középhegység vízháztartására
szonylag nagy kiterjedésű területrészekre jellemzőek. Sajnos, az utóbbi években rongálás miatt a Táloki- és Utászházi-forrásból nincsenek megbízható adatok. A Balaton-felvidéki vászolyi Nagy-forrás, a pécselyi Zádor-forrás, a balatonfüredi Koloska- forrás nem főkarsztos-források, vízhozamuk csak a Balaton-felvidéki karsztos tárolók állapotát jellemzi. Jelen áttekintésben az Európai Unió (EU) vízkeret irányelvben meghatározott víztestek szerinti lehatárolást követjük, helyenként kisebb vízföldtani egységek figyelembevételével. A víztesteket az egész országra kiterjedően 2005-ben jelölték ki, ezek közül tíz esik a Dunántúli-középhegység területére. Ebből hat víztest, a források vízgyűjtő területei mentén kijelölt hideg karszthoz, négy pedig a 30°C-os hőmérséklet-izoterma alapján lehatárolt termálkarsztos víztestekhez tartozik (KVVM, 2005). A vízföldtani egységek nyomásállapotáról a karsztos törzshálózati észlelőkutak nyújtanak információt. A jelenleg üzemelő törzshálózati-észlelőkutak száma 230 felett van. Vízgyűjtő területenként, ill. víztestenként ezekből a kutakból választottunk ki néhányat a változások jellemzésére. Az új szempontok szerint a főkarsztvíztároló területe az alábbi karsztos-víztestekre osztható (28. ábra):-Nyugat-bakonyi víztest (hévízi, tapolcai, tapol- cafői vízgyűjtő),- Nyugat-dunántúli termálkarszt,- Balaton-felvidéki víztest,- Északi-Bakony-Gerecsei víztest (Tatai-források),- Észak-dunántúli termálkarszt,- Keleti-Bakony-Vértes D-i víztest,- DKH Északkeleti víztest (Budai-források),- Budapest környéki termálkarszt,- Nógrádi (Duna-balparti) rögök,- Nógrádi termálkarszt. A bányászati víztelenítés két centrumára és közvetlen hatásterületére való tekintettel a korábbi utánpótlódási vizsgálatok során a közép- hegységet két utánpótlódási egységre osztották (21. ábra), ami a probléma nagytérségi kezelésére lehetőséget nyújtott ugyan, de a részletekre vonatkozó elemzések elvégzésére alkalmatlan volt. Az EU irányelveknek megfelelően kijelölt víztestek határai átszelik a kettős tagolás határvonalát. A víztestek szerinti tagolást, a következő alfejezetekben foglaltak egyértelműen indokolják. A főkarsztvíztároló bár egyetlen, összefüggő víztestnek is tekinthető, amely morfológiájából adódik az EK-DNy-i részre való felbontás, ettől eltérően, a keretirányelv ajánlásai szerint több, kisebb víztestre bontható, amelyeket akár a vízhőmérsékleti különbségek, vagy a forráscsoportok vízgyűjtője alapján határoztak meg. 3.7.1. Nyugati-Bakonyi víztest és a Nyugat-dunántúli termálkarszt A nyugat-bakonyi víztest egysége a Nyugati- Bakonyt, ennek E-i-ENy-i előterét és a Keszthelyi-hegységet foglalja magában. A Hévíz-Pápa között található termálkarsztos terület, amely nem rendelkezik saját utánpótlási területtel, a nyugat-dunántúli termálkarszthoz tartozik. A nyugat-bakonyi területnek természetes megcsapolásai voltak E-on a tapolcafői, pápakovácsi források, D-en a Tapolcán és környékén fakadó langyos források, DK-en az öcsi, kapolcsi források. A Keszthelyi-hegység fő megcsapolója a Hévízi-tó meleg forrása, ill. a hegység D-i oldalán Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Balatongyörök területén lévő források, amelyek 105-115 mBf szintek között fakadnak, tehát a középhegység Ny-i felén a legalacsonyabb szinten. A Nyugati-Bakony területére eső valamennyi főkarsztos-forrás az 1960-as 1970-es években elapadt, utoljára a legalacsonyabban fakadó tapolcai Malom-tó is. A Keszthelyi-hegység forrásain csak hozamcsökkenést lehetett tapasztalni. Napjainkban a Nyugati-Bakony forrásai közül a Malom-tó forrás újból nagy hozammal működik, és feltehetően több olyan Tapolca környéki forrás is, amelyik a főkarszttal hidraulikai kapcsolatban volt, és 120 mBf körüli magasságban fakadt. A magasabban fakadt források egyelőre még nem működnek. A Bakony ENy-i előterében Pápa-Tapolca vonaltól Ny felé fedett termálkarsztos terület húzódik. Ebben a térségben jelentős vízszintvál- tozások voltak a bányászati víztelenítés, majd annak leállása következtében. A karsztos beszi- várgási területektől távol eső, nyomás alatt levő területeken a vízszintváltozás hasonló ütemben játszódott le a Nyirád központú depressziós területen mérhető értékekkel. A nagymértékű víz93
