Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
Kapolyi László: Előszó
szóló tervezés során kifejezni és a várható technológiai fejlődés következményeit figyelembe venni. Az ezzel kapcsolatos vita menetét úgy jellemezhetjük, hogy a bányászok és geológusok „közgazdászkodtak", a közgazdászok pedig „bányászkodtak". Ez idő tájt érzékelhető volt, hogy a kitermelhető készlet szerint irányított termelés rövid távon javította az aknaüzemek gazdaságosságát, de lehetőséget adott a „rablógazdálkodási tendenciák" előretörésére és viszonylag hamar a gazdasági csőd egyik okozójává vált. Az akkori körülmények között a várható piaci változásokat is számításba véve nem volt lehetőség olyan kockázatelemzést végezni, amelynek alapján akár a kockázatváltozás mértéke megítélhető lett volna. A vitát akkor nem sikerült eldönteni. Az idő azonban haladt és a helyzetet tovább rontotta a döntéshozók maximális biztonságra való törekvése, a kockázatvállalástól való idegenkedése, ami az adott gazdasági, politikai rendszerben tulajdonképpen követelmény is volt. Többek között ez lehet a magyarázata annak, hogy ismételten zavarok támadtak a kutatásirányítás és a bányatervezés menetében. Az új barnaszén kutatások feltárását célzó Mány-Nagyegyháza-Csordakút térség felderítő kutatásának befejezése után (1965) a tényleges bányanyitásokat előkészítő előzetes kutatások tervezésével számíthatóan kezdődött a vázolt bizonytalankodás, amely néhány évtized alatt eljutott a mélybányászat teljes megszüntetésének határáig. Kutatásaink során elsősorban ezen időszak történéseit, valamint azok mozgató rugóit igyekeztünk felderíteni. A könyv írásánál és szerkesztésénél a történések lényegének, fő vonulatainak minél alaposabb feltárására törekedtünk. Az állításaink hiteles közvetítése érdekében eredeti dokumentum-másolatokat használtunk, közöltünk. Az általunk fontosnak tartott földtani körülményeket, a publikációs szokásoknak megfelelően (szerzőkre való hivatkozással) szó szerinti idézetekkel igyekeztünk hitelesíteni. A karsztvízkérdés jobb megértését szolgáló kérdéskör minél részletesebb megismertetésére szakspecialistát kértünk fel. Igyekeztünk a szubjektív véleményalkotást elkerülni. Nem törekedtünk igazságtételre, nem kerestünk sem hősöket, sem bűnbakokat. A történések megítéléséhez nem tartottuk szükségesnek elméletet gyártani, különösen nem összeesküvés-elméletet. Véleményünket úgy fogalmaztuk meg, hogy a Mány-Nagyegyháza- Csordakút térségi eocén szénkutatás és szénbányászat eseményeiben a részvevők százainak (ezreinek) tetteiben erényt, vagy szándékolt hibát keresni értelmetlen. Mindenki, akinek szerepe volt a történésekben, tette a dolgát, eredményesen vagy kevésbé eredményesen képviselte intézményét, az adott térség társadalmi csoportjainak, ágazatainak, vállalatainak érdekeit. Ettől függetlenül az eredmény mégis rendkívül sok hazai és nemzetközi tényező együttes hatása alatt az egyén szándékaitól függetlenül, vagy éppen azok ellenében született. Mi, akik a történések résztvevői voltunk, sok mindennel egyetértettünk, sok mindennel nem, lényegében azonban a kutatás, a bányászkodás általunk akkor helyesnek vélt érdekeit igyekeztünk képviselni, mert fejetlen menekülés helyett szerettünk volna minél kisebb gazdasági és társadalmi veszteséggel lépésről-lépésre visszavonulni. Mindezeket figyelembe véve ma már úgy gondoljuk, hogy a karsztvízszint alatti bányászkodás kockázatos körülményei között telepíthető, ill. művelhető barnaszén készleteket valószínű ma sem lehetne gazdaságosan kitermelni. A „mi lett volna ha" kérdésfeltevés ma már értelmetlen, és a történések megismerése a tapasztalatok levonása miatt lehet tanulságos. *** A könyv nem jöhetett volna létre az Országos Levéltár, a Magyar Földtani Szolgálat Adattára, a Magyar Tudományos Akadémia Földtudományok Osztálya, a VITUKI és a segítőkész kollégák támogatása nélkül. Szerkesztők
