Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
2. Alföldi László: A Dunántúli-középhegység földtani körülményei
75°C-os talphőmérsékletet mértek. A mélység különbségtől függetlenül, a két közeli kút vízhőmérséklete gyakorlatilag azonos. Az egyik fúrásban mészkövet, a másikban dolomitot harán- toltak, ami tekintélyes szerkezeti elmozdulásra utal. Az 1. sz. fúrás vízhozama 400 1/perc, a 2. sz. fúrás vízhozama 3600 1/perc. A vízhozam és a vízhőmérsékletek között összefüggés nem mutatkozik, ez a jelenség másutt is tapasztalható. A Tatai-tóforrás eredeti hozama 1919. évi mérések szerint 156 m3/perc volt, 21-22°C-os vízhőmérséklet mellett. 1962-re a bányászati víztelenítés hatására a hozam 21 m3/percre, 1968-ben pedig 13 m3/percre csökkent, változatlan hőmérséklet mellett. A hozam és hőmérséklet között semmiféle összefüggés nem volt kimutatható és a jelentős vízhozam csökkenés ellenére a forrásvíz hőmérséklete gyakorlatilag változatlan volt. A Fényes-források hozama az 1927. évi 72 m3/ percről 1962-re 15,4 m3/percre csökkent, anélkül, hogy a forrásvíz hőmérséklete változott volna. Hasonló tapasztalatokat lehetett szerezni a Hévízi-tó környezetében, sőt magánál a forrásnál is, ahol is a forrás hozamának jelentős csökkenése ellenére magának a melegvízforrásnak a hőmérséklete nem csökkent, természetesen a kisebb vízhozam miatt a forrástóban lévő víz hőmérséklete csökkent. Annak ellenére, hogy a mélybeli oldódás lehetősége 3000-4000 m mélységben sem kizárt, sőt meghatározott feltételek megléte mellett törvényszerűen bekövetkezhet, a Dunántúli-középhegység fő tömegére vonatkozóan a nagymélységű vízáramlást nem tekinthetjük jellemzőnek, mert sem a hegység területén, sem annak szegélyén 30°C-nál nagyobb hőmérsékletű természetes források nem erednek. Az ÉK-i szárnyon, a Budai-hegység szegélyén feltörő tipikus hévforrások egyedülállóak nemcsak a hegység és elfedett tározója, hanem az egész Kárpát- medence területén. A középhegységgel kapcsolatos karsztvízháztartási számításokat sajnálatos módon budapesti hévizek néven egységesen kezelik, a 18-22°C-os forrásokat a 40-60°C-os kifolyó vízhőmérsékletű, jellegzetes összetételű típusos hévizekkel. A 40°C-nál nagyobb átlag hőmérsékletű természetes források eredeti becsült hozama (Gellért-hegy, József-hegy) 5,5 mVperc, ami az összes források hozamának mindössze 19,1%-a. Az irodalomban és a gyakorlatban budai vagy budapesti hévizek néven emlegetett előfordulás forrásainak legalább 80%-a langyos, József-hegy környékén 25 C°, az E-i csoportban (Római-fürdő, Csillag-hegy) 20°C átlaghőmérséklet. A bányászati víztelenítés hatása a langyos vizeket közvetlenül érintette, vagy érinthette, a melegvizeket azonban nem. A langyos források és a hévizek feltörési helyei területileg is elkülönülnek, a melegforrások a Lukács-fürdő K-i részén és attól D-re fakadnak. így a Lukács melegforrásai 55°C-os, a Rudas-fürdő forrásai 40-42°C-os, Gellért- fürdő forrásai 45-47°C kifolyó-vízhőmérsékletűek. A Lukács-fürdő langyos forrásai 22-25°C-os, az óbudai Árpád-forrás 19°C-os, a Római-fürdő forrásai 2f°C-os, a csillaghegyi Árpád-forrás 21°C-os vizei jól illeszkednek, az esztergomi 26°C-os, a sárisápi 18°C-os, a dunaalmási 24°C-os, a Tatai- források 21-22°C-os hőmérsékletéhez és vízkémiai összetételük is megegyezik a térség többi langyos forrásainak vízével. Meglepő eredményt szolgáltatott a Tököl I. sz. szerkezetkutató fúrás, amelyben a várakozástól eltérően 1500 m-en a diploporás dolomithoz hasonló fáciesű kőzetet harántol- tak. A dolomit kora ladininek tűnik, de Jámbor Áron a permi besorolás lehetőséget sem zárta ki. A fúrásban a kis fúrási átmérő miatt vízvizsgálat nem volt. A többszörösen ellenőrzött és közvetett bizonyítékokkal alátámasztott mérés szerint a talphőmérséklet 126 C° volt, ami intenzív mélyből való forróvíz feláramlásra utal. Ez a hőmérséklet nem tekinthető túlzottnak, mert a Diósd I. sz. szerkezetkutató fúrásban az oligo- cén sorozat alatt elért perm tengeri-sorozatban a talphőmérséklet 102°C volt, és a kis átmérőjű furatból vizet is sikerült termelni. A diósdi fúrásban az oligocén képződmények alatt a hegységben jól ismert középső- és felsőtriász karbonátos sorozat teljesen hiányzik és a 102°C-os víz a felsőperm mészköves dolo- mitos-anhidrites sorozatából került a furatba. A magminták alapján sem diszkordancia, sem üledékhiány nem volt felismerhető, ezért a perm karbonátos képződmények karsztosodása sem volt kimutatható. Természetesen nem zárható ki az, hogy a fúrástól távolabb, már az alsótriász is hiányozhat. A térségben a változatos lepusztulás egyébként jól ismert. Az mindenesetre a magmintákon szemmel látható volt, hogy a perm karbonátos sorozat nemcsak jól repedezett tározó, hanem a benne észlelt oldásos üregek a vízvezető képességet határozottan javították, olyannyira, hogy a keskeny fúrási szelvény ellenére felszökő vizet sikerült termelni a furatból. Bizonyítottnak látszik, hogy a kőzettömegben a háromdimenziós, térbeli résrendszerben szivárgó vizet szerkezeti törések gyűjtik össze és morfológiai mélypontokon a helyi vagy nagytérségű erózióbázis mentén források alakjában hozzák a felszínre. Elgondolkodtató, hogy a Móri-ároktól EK-re lévő térségben hidegvizű, vagyis egyszerűen túlcsorduló karsztforrások nem voltak ismeretesek. 73
