Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
2. Alföldi László: A Dunántúli-középhegység földtani körülményei
találhatók. Másutt, pl. a Budai-hegységben, ahol nemcsak a jura és a kréta üledékképződés nyomai hiányoznak, hanem egyes feltevések szerint az üledékképződés már a felsőtriász végén is szünetelt, mégis találhatók a területen nóri dachstein mészkövek, a hosszú időszakhoz képest aránytalanul kis lepusztulást jelezve. Legnagyobb lepusztulás ott volt, ahol a paleozoikum felszínre került vagy ahol a ladini dolomit képezi az alaphegységet. A legerőteljesebb lepusztulást nem feltétlen a legerőteljesebb karsztosodás követte, hiszen az a teljes karbonátos-sorozat letárolásához vezethetett. A földtörténet során a tenger alá kerülő tönkhegység, vagy annak egy része újra felszínre kerülhet, a fedőképződmények lepusztulása után újra karsztosodhat, amelynek orientációját a már kialakul paleokarszt újraéledése érdemben befolyásolhatja. Az ismételt elmozdulások során a fő-szerkezeti övék mentén ahol a karbonátos kőzettömeg több száz vagy akár 1000 m-es vertikális elmozdulást szenved, ott az egymással érintkezve mozgó, egymást dörzsölő rideg kőzettest föllazul és ahol a törések két oldalán a karbonátos kőzetek érintkezése nem szakad meg, a fellazult övezet utat nyit a mélyebb tározókból való vízfeláramlásnak. A feláramló víztömeg a keveredési korrózió, a felmigráló vulkáni, metamorf, vagy szerves bomlásból származó, a vízben járulékosszéndioxidként megjelenő széndioxid korróziója, a közvetlen ionos oldódás és a feláramló víz fizikai korróziónak hatására a szerkezeti törések kitágulnak. Ezt a jelenséget szokás mélybeli karsztosodásnak is nevezni, valójában azonban karsztjelenségnek csak annyiban tekinthetjük, hogy kialakulásában sajátos mélybeli széndioxidos korróziónak is meghatározó szerepe van. 2.2.3. Felszín alatti vízáramlási rendszerek A dolomitok térbeli résrendszeréből következően magában a kőzettömegben szivárgás és mik- roszivárgás folyik, a mélyre hatoló szerkezeti törésekben kialakuló vízmozgás pedig, már egyértelműen az áramlási tartományba sorolható. A karbonátos tározó mélyre hatoló szerkezeti törések mentén feláramló víz (elegendő többlet széndioxid birtokában) korróziós oldódással bővítheti a szivárgás és az áramlás útvonalát. A vertikális réshálóval átszőtt térbeli mikroréshálóba való felülről történő beszivárgás jellegét a térbeli mikrorésháló sűrűsége, ill. vízáteresztő képessége határozza meg, következésképpen ezen az úton való mélybeszivárgás rendkívül lassú, és a víz hőmérséklete többé-ke- vésbé egyensúlyba kerülhet a természetes földi hőáram mértékével. A töréses övékben vagy a mészkövek karszteredetű rendszerében gyorsan lefelé áramló víz pedig lehűti a környezetét. A rendszer hőállapotát a kőzet hőkapacitása, mélybeli elhelyezkedése és a természetes földi hőáram alakítja ki. Az intenzív mélybeszivárgás hűti, az intenzív feláramlás fűti a hatáskörzetet. A Dunántúli-középhegység területén olyan magmás, vagy vulkáni tömeg nem ismeretes, amely felfűtést, geotermikus anomáliát okozna. A térségben ismert geotermikus anomáliákat vízáramlásos hőtranszport hozta létre. A felszín alatti vízáramlás nélkülözhetetlen feltétele a vízvezetésre képes kőzettömeg, beszivárgás, megcsapolás és a közöttük lévő szintkülönbség, ill. nyomáskülönbség. Nem szükséges külön igazolni, hogy tömött, vízvezetésre alkalmatlan, kvázi vízzáró, vízrekesztő kőzetben bizonyos speciális vízmozgás kialakul ugyan, a szivárgási és/vagy áramlási tartományba eső vízmozgás azonban nem. Azf is könnyű belátni, hogy a kőzetekben tárolt víz, utánpótlódás nélküli megcsapolás esetén leürül és tartós áramlás nem alakulhat ki. Megcsapolás hiányában pedig a kőzet hézagai telítődnek és túlcsordulás következik be. Megcsapolás és utánpótlódás hiányában, nagy vastagságú vízvezetőképes kőzetben tárolt vízben geotermikus felfűtés hatására tartós cirkulációs vízmozgás jöhet létre. A geotermikus hatásra felmelegedő víz térfogatsúlya a hőmérséklet növekedés függvényében csökken, ezért a víz felfelé mozog, amikor pedig kisebb hőmérsékletű zónába ér, térfogatsúlya növekedvén lefelé süllyed. Ezt a jelenséget nevezzük hőliftnek. Utánpótlódással és megcsapolással jellemzett áramlási rendszereknél a kényszerpályán mélyre kerülő, geotermikus hatás alá kerülő víztömegben ez a jelenség szintén érvényesül, azzal a különbséggel, hogy cirkuláció nem jön létre és a felemelkedő víz a megcsapolásnál távozik és a hőlift nem cirkulációt okoz, hanem a forrásműködést segíti elő. Repedezett karsztosodott tározókban abban az esetben, ha a víz erózióbázisnál mélyebbre való jutását vízzáró réteg akadályozza meg, akkor a beszivárgó csapadékvíz lassabban, vagy gyorsabban lehűlhet és a karsztforrás vagy csak csapadékos időszakban működik, vagy vízhozama szélsőségesen ingadozó. 70
