Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt
csak túlmunkával lehetett teljesíteni. Főleg fiatal munkaerő távozott, 1973-ban a vájárok életkora meghaladta a 40 évet, az összes földalatti létszám átlaga a 39 évet, s az akkori elemzők további csökkenésre számítottak. Érdekes gondolatokat ébreszt az előterjesztés villamos energia teljesítmény mérlege. Nem kell különösebb találékonyság ahhoz, hogy megerősödjön bennünk az a gyanú, mi- szerint a bányászat és energiaszektor egyes képviselői a Dunai Vízerőmű építését taVillamos energiarendszer teljesítmény mérlege (részlet) Paks I. 440 MW 440 MW 440 MW 440 MW 1980.12 1981.12 1983.12 1984.12 210 MW 1984.06 Bicske 210 MW 1984.09 500 MW 1986.09 500 MW 1987.09 30 MW 1987. Dunai Vízerőmű 150 MW 1988. 170 MW 1989. 75 MW 1990. Ián azért ellenezték, és talán azért igyekeztek a megvalósítást egyre jobban hátráltatni, mert a vízerőmű teljes belépő teljesítménye a Bicskei Hőerőmű első két blokkjának az építését tette volna feleslegessé, ami további bonyodalmakat okozott volna a szénbányászat fejlesztése terén és egyáltalán indokolatlanná tette volna a bicskei elképzeléseket. A Komárom megyei szocialista nehézipari centrum létrehozása többszöri kísérlet ellenére sem sikerült. A bányanyitások kellő előkészítés nélkül és nagy koncentrációban vale» egyidejű erőltetése több kárt okozott a bányászatnak mintsem hasznot, egy fokozatos, jól előkészített, a mélység felé lépésről-lépésre haladó bányatelepítés vélhetően sikeresebb lett volna. Jenei Sz., a Bányászati Egyesülés igazgatója az Országgyűlési Képviselők Bányászati és Energetikai Szakága részére készített 1989. októberi jelentésében azt fogalmazta meg, hogy „A szén az egyetlen olyan elsődleges hazai energiahordozó, amely hosszabb távon tartósan és jelentős mértékben igénybe vehető a hazai energiatermeléshez." „Célszerű lenne állást foglalni új lignitbázisú alaperőmű és annak megfelelő nagy- kapacitású bánya fokozatos létesítése mellett." A jelentés ugyanakkor kritikusan leszögezi, hogy „El kell számolni a múltbeli, jelenleg már egyértelműen hibásnak ítélt fejlesztésekkel. Ma már nyilvánvaló soha meg nem térülő beruházások (Nagyegyháza, Mány új bányák, liász program, ká- nyási rekonstrukció, nagybátonyi szénmosó) adósság terheit nem lehet a korábbi hibás döntésekben vétlen vállalati kollektívák terhére megtartani". Az eocén-programról ebben a jelentésben sem esik szó, nem kétséges, ez a kifejezés csak lobbista szlogen volt, de állami program szintjére sohasem emelkedett. Az események során néhány új bánya létesült, néhány alig lépett termelésbe, be kellett zárni. A tatabányai álom nem valósult meg. 1.5. Értékelés, tapasztalatok, tanulságok 1.5.1 Meditáció A múlt történéseinek vizsgálatánál, értékelésénél, megítélésénél és magyarázatánál nehéz szabadulni attól, hogy a döntéseket a jelen ismeretei alapján ítéljük meg. Ami a régebbi döntés idején ismeretlen, felbecsülendő jövő volt, ma már részleteiben és következményeiben jól ismert múlt. Az egykori jelen lehetőségei, gazdasági és politikai korlátái, vélt vagy valós kényszerei bármennyire is nehezen ítélhetők meg, számításba vételük elengedhetetlen. Óvatosan kell bánnunk azon vezető egyéniségek tevékenységének megítélésével is, akik nem egyszer csak kivitelezői, vagy vezetői voltak a kényszerpályán mozgó folyamat megvalósításának, esetleg csak az események végső szakaszában. A Dunántúli-középhegység ÉK-i szárnyának eocén medencéiben a huszadik században kifejlődött, majd visszaesett szénbányászat viharos történetének megítélésénél különösen kívánatos a megfelelő objektív szemlélet, mert a több mint százezer ember életét és környezetét érintő események résztvevői a bányanyitásokat, a fejlesztéseket, a bányabezárásokat és a leépítéseket egyáltalán nem egyformán ítélik meg. A dunántúli bányászat, azon belül az úgynevezett eocén-program megítélése máig tartóan megosztja a bányász, a közgazdász és a politikai közvéleményt. Szabó N. (1992) történeti összefoglalójában úgy fogalmaz, hogy „Az úgynevezett eocén36
