Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt
kerülő karsztvíz vízgazdálkodási felhasználásának lehetőségével keresték a megoldást. A vízelvonás okozta nehézségek csökkentésére az államigazgatásban megegyezés született (1977. június 20. Simon R, Gergely L), amely szerint a tatabányai vízaknák termelését leállítva, a térség ivó- és ipari-víz szükségletét regionális vízmű kiépítésével biztosítanák, aminek egyik feltétele az ivóvíz minőségű bányavíztermelés garantálása, a másik a regionális vízmű és a vízügyi költségek beruházási fedezetének a biztosítása (7. dokumentum). A karsztvíz-problémák mellett bizonyos mértékig váratlan, de mindenképpen szokatlan bányászati nehézségek is léptek fel. A mányi beruházásokkal kapcsolatosan a telepek mikrotektonizáltsága, a gyakran 1-6 m-es elvetési magasságú vetők miatt, a fejtési-frontok kialakítása nagy nehézségekbe ütközött. Rendszeres vágatállékonysági problémák jelentkeztek, a fejtések csak igen nagy ráfordítással haladtak a siklómezőben. Más bányáknál a vízbetöréseknél a porló dolomit és a dolomittörmelékes alsóeocén benyomult a vágatba és iszapfrontként haladt előre (Sólymos A. 1996). Az újra és újra megjelenő nehézségek kiküszöbölése egyre nagyobb gondot okozott és kétségessé vált a gazdaságos bányászkodás lehetősége. Amikor pedig az ATB 5001/1981. évi határozatában a bicskei hőerőmű építésére vonatkozó előző határozatát hatályon kívül helyezte, a hőerőmű mint fogyasztó már nem jöhetett számításba. A középhegységi regionális karszt- vízszint-csökkenés egyre inkább kiváltotta a közvélemény érdeklődését. A kitermelhető vízhozam számszerű meghatározásának a bizonytalansága, a hátrányos következmények megítélése egyre inkább megosztotta nemcsak a közvéleményt, hanem a témával foglalkozó szakembereket is. Ezért az egységes álláspont létrehozása érdekéhen az 1978-ban megalakított Országos Vízgazdálkodási Bizottság keretében az Országos Vízügyi Hivatal és a Nehézipari Minisztérium közös Bányavíz Szakbizottságot hozott létre. A Szakbizottság megalakulásának pontos időpontjára vonatkozó adatokat sem az irattárban, sem más dokumentumban nem sikerült feltalálni. A Bányavíz Szakbizottság tagjaira, vagy működési szabályzatára vonatkozó dokumentációt nem találtam, egyedül az 1987. december 14-i ülésről készült emlékeztető dokumentálja, hogy a Szakbizottságnak két társelnöke volt, Kapolyi L. a Minisztertanács kormány- biztosa és Varga M. az OVH elnökhelyettese. Ehhez a dokumentumhoz csatolt jelenléti ív szerint az ülésen 34 fő vett részt, ebből 18-an fel is szólaltak. A jelenlévők és a felszólalók között magam is szerepeltem úgy is, mint hidrogeológus, úgy is mint a VITUKI főigazgatója, mégsem tudom felidézni, hogy kik lehettek a Bizottság felkért, vagy kijelölt tagjai. Számomra úgy tűnik, amit az akkori titkárral Almássy E.-vel, a KBFI- től Szilágyi G.-ral, a VGI-től Altnőder A.-sal folytatott beszélgetés is megerősített, hogy a Bányavíz Szakbizottság tulajdonképpen csak szakmai fórumként működött, amelyben a szakértők, államigazgatási szakemberek és alkalmasint az akkor már formálódó civil mozgalmak személyiségei is részt vettek. 7. dokumentum. „A Dunántúli-középhegység északkeleti térségének kiépített és tervezett víz- szállítási rendszere" című térkép „Összefoglaló tájékoztató az eocén program bányáinak műszaki-gazdasági vizsgálatáról" című, 1988. májusi anyagból, melyet az Országgyűlés ad-hoc Bizottsága készített 20
