Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt
Hoffman szerint Schmidt főtanácsos túlságos kedvező képet festett a vízveszélyről, meggyőződése szerint a vízveszély nagyobb, mint Tatabányán, akár Dorogon. Az édesvízi mészkő nagy tömege arra enged következtetni, hogy a telepek lerakódása előtt és után a németegyházi katlanban nagy és erős források öm- löttek, amelyek a telepek lefejtésekor ismét a mélység felé fognak tömi és a fejtés 25-30 atmoszférával áll majd szemben. Tatabányán és Dorogon még egy erős képlékeny agyagréteg választja el az alsó telepet a mészkővel való érintkezéstől, míg Nagyegyházán a szén telep közvetlenül a mészkőre települ. Nagyobb biztonságot látna abban, ha a bányamezőt egymástól függetlenül külön aknákkal tárnák fel. Feltehetően vízveszélyesség kérdésében elmérgesedő vita miatt Böck H. 1927. szeptemberében Vitális I.-nal újra bejárja a területet. Böck jelentésében megerősítette, hogy az eocén bázisán előforduló széntelepek vastagabbak és jobb minőségűek (5-12 m vastag) a fornai telepeknél. A víz veszély kérdésében nevezett óvatosan foglal állást, mondván „Dorog, Tokod környékén már a +125 m-es szinttáj is veszélyes, nagymennyiségű vizet kaphatnak." Rendkívül fontos, hogy minden fúrólyukban, miután bizonyos mélységbe lefúrták a triászba, tanulmányozzák a víz viselkedését. A Bethlen-akna megvalósításával, ill. tervezetével kapcsolatos vita hamar befejeződött. Világossá vált, hogy a tisztázatlan, vagy nem kellően tisztázott vízveszélyesség ellenére Nagyegyháza-Csordakút térségében elegendő jó minőségű barnaszén feltárására és kitermelésére van lehetőség és a Tatabányai-medence szomszédságában jelentős szénbányászat kifejlődése kezdődhet. A Tatabányai-medencében bányászko- dó Magyar Általános Szénbánya Rt. (MÁK) és a dorog-tokodi medencét birtokló Salgótarjáni Szénbánya Rt . (Salgó) közötti versenyben a Salgó túlságosan komoly fenyegetést jelentett a nagyegyházai sikereivel, bányanyitási terveivel, ezért a MÁK néhány évi erőfeszítés és hatalmas pénzáldozatok árán megszerezte a terület szén- kiaknázási jogát, nehogy Tatabánya szomszédságában komoly versenytárs működjön. A szénkiaknázási jog megvásárlása után a MÁK a bánya nyitását levette a napirendről. így aztán 1928-ban a Nagyegyháza, Mány, Csordakút térség kutatása, feltárása néhány évre szünetelt, és a térség Tatabánya tartalék vagyonaként szinte az ismeretlenségbe burkolózott. Ezzel az első nagy eocén-kutatási láz lehűlt, a bányatulajdonosok visszahúzódtak szénmedencéikbe, ahol a konszolidált termeléshez, a letermelt szénvagyon szükségszerű pótlásához hosszú időszakra elégséges szénvagyonnal rendelkeztek. A csökkenő kutatások DNy felé tolódtak, az 1930-as években derítették fel a Zirc-Bodajk között elterülő paleogén-medencét, Dudar és Csetény térségét. 1940-1942 között a nagyegyházi térségben újabb 13 fúrást mélyítettek (8 produktív) (Szabó N. 1992). I. 3. Az eocén szénkutatás utolsó fellángolása II. József óta a bányák 1946. évi államosításáig a szén a földtulajdon tartozéka volt. Ha valaki szenet akart kutatni, a szénjogot vagy bérbe kellett vennie, vagy örökáron megvásárolni. A szénjogi szerződéseket általában viszonylag rövid időre kötötték. Az államosításokat követően létrehozták az Országos Földtani Főigazgatóságot (1964-ben Központi Földtani hivatallá alakult), és az MT 2204/1955(IX) határozat megalakította az Országos Ásványvagyon Bizottságot (OÁB), azon belül a Szén Albizottságot (amelynek megszüntetéséig elnöke voltam) és kinevezte a bizottság és albizottságok tagjait. Ezzel a magyar- országi ásványi nyersanyagkutatás, bányanyitás és vagyonértékelés egységesen szabályozott központi irányítás alá került. A központi intézkedések hatására általánossá vált a magfúrás, a geofizikai fúrólyuk szelvényezés, megalakult a geológus szolgálat, alkalmazásra kerültek a felszíni geofizikai kutatási módszerek és általánossá vált a tudományos igényességű rétegsor feldolgozás. Szigorú előírások szabályozták a fúrási dokumentációk készítését, a kutatások ütemezését, ennek megfelelően a kutatás menetét perspektivikus, felderítő, előzetes és részletes fázisra tagolták. Minden ásványi nyersanyagkutatást, kutatási terv benyújtás előzött meg, és az OÁB jóváhagyása nélkül ásványi nyersanyagkutatást elkezdeni sem lehetett. Az egyes kutatási szakaszok befejezésekor az eseményeket és az eredményeket földtani jelentésben foglalták össze, dokumentálták, értékelték és tettek javaslatot a kutatás folytatására, vagy befejezésére. A földtani jelentést a téma két legjobb szakértője bírálta. Az OÁB illetékes szekciója a készítők, az érdekeltek és a bírálók jelenlétében vitatta meg a jelentést, és határozatát írásban rögzítette. Az OÁB vázolt szigorú rendszere a magyar ásványi nyersanyagkutatás színvonalát a kivitelezés, az értékelés és dokumentálás terén az európai élvonalba emelte. 15
